kreativkodó: Makkos koszorú/ajtódísz :)

Kedvenc hazai településnevem Makkoshotyka, ami most szószorosan ehhez a bejegyzéshez tartozik :) És ami igenis létezik, és (képeken legalábbis) nagyon szép hely lehet. És Zsuzska lakik ott. És sehogyanse kapcsolódik amúgy a makkos koszorúmhoz, csak most országismeretet tartottam a kedves olvasóimnak, mert szerintem tök jó neve van ennek a helynek, vétek nem tudni róla.

És akkor a makkos koszorúmról. Nem lett olyan szép, mint amilyennek szerettem volna, de valahol ezt a tudományt is el kell kezdeni. A makkokkal semmi baj nem volt, nagyon is szépeket sikerült szedni Nórikával az egyetem melletti parkban. Más kérdés, hogy szegény nyilvánvalóan nem makkszedésre indult hozzám, de a végén azt mondta, őt az se fogja zavarni, ha semmit se iszunk csak simán makkot szedhet velem egy fél délutánon keresztül, és talán ilyen szépen még senki nem fejezte ki, hogy számára nem a körítés a lényeg, hanem az én társaságom. Ami nekem tök jól esett. A makkok itt figyeltek még egy darabig egy zacskóban az erkélyen, ki is bújtak belőle mindenféle rágó kukacok, vagy nem is tudom, miféle szerzetek, de elég undin néztek ki, és meg is rágtak jó sok makkot. De nekik is élni kell valahol, nyilván nem annyira az a természet rendje, hogy valaki felszedi ezeket a makkokat és ajtódísz gyárt belőlük...

Az eljárás meglepően egyszerű amúgy, egy ragasztópisztollyal kell egy hungarocell alapra (vagy mohára, vagy faágból készültre, vagy bármire) ráragasztani a hozzávetőlegesen egyforma méretű makkokat. Az ötletet az internetről nyúltam amúgy, egy képen láttam, hivatalos forrást nem tudok megjelölni. Az egész megvolt 1 óra alatt. Utólagos megvilágosodásom, hogy nem fehér alapra kellett volna felragasztani őket, vagy legalábbis jó lett volna lefesteni a hungarocell alapomat, de majd legközelebb. Akkor lesz szép a koszorú, ha a makkok szépen sorba, egyfelé nézve követik egymást a koszorún. Nekem ez ennyire sikerült: