Csillogó hófehér karácsonyfadíszek

Ez az ötlet teljesen lopott dolog, méghozzá annyira, hogy a felét nem is én csináltam. Ráadásul azt a felét nem, ami a dolog lényegi része lett volna; a díszekhez a "tészta" elkészítését. Nem is tudtam, hogy lesz nekem ilyen szép fehér díszem, bár kétségtelen, hogy nagyon vágytam rá, és ezt a vágyamat Krisztina elégítette ki, hát köszönöm neki itt is (bár nem tudja, hogy van ez a blogom, de majd elmondom neki ;)). Valami titok nekem is kell.

Szóval vasárnap meglátogattuk Krisztiéket tömegközlekedéssel, amire én még Editke előtt is csak egyszer vállalkoztam, mert annyira a világ végén laknak, hogy oda szerintem még busz se megy... De megegyeztünk Krisztivel, ha elmegyünk Martonvásárba, akkor oda elénk jönnek, így is lett. Azért Marton innen eléggé odébb van, de Editke nagyon lelkes volt, hogy hévvel, metróval és aztán még piros személyvonattal is megyünk, amit mindig látunk Gödöllőn is, de még nem ült rajta a kis nyunyi. Hát most ült. Igaz, hogy megint Editkével a kezemben kellett rohannom a peronig, hogy elérjük a vonatot (szerintem ez valami rejtett edzés nekem), de minden probléma nélkül eljutottunk Martonvásárba, még azt is mondhatom, hogy szuper utunk volt, mert Editke végig szóval tartott, elrepült az a másfél órácska :D Szóval máskor is benevezünk erre az útra, nem olyan borzasztó ám tömeg közlekedni sem, akármennyire undi dolognak is tűnik.

Szóval aztán ahogy odaértünk Krisztiékhez, a padlón egy nagy zacsi tésztára lettem figyelmes, tipikus Krisztis dolog, hogy a hűtött tésztát a padlófűtéssel melegíti fel, de nem valami eldugott helyen, nem, a konyha közepén :) Hát ezért is szeretem, ugyanolyan ufo, mint én :) És akkor derült ki, hogy megvárt minket a szódabikarbónás díszek készítésével. 

Az ötlet innen van, részletesen ott tudjátok elolvasni a készítés lépéseit, és mivel nem én csináltam a tésztát, többet nem is tudok hozzátenni a főzéshez. 

Hozzávalók:

• 2 bögre, vagy bármi egység szódabikarbóna
• 1 bögre keményítő
• 1,25 bögre víz
• csillámpor

A hozzávalókat egy lábosban összemelegítjük, felforraljuk, sűrűsödni fog, majd összeáll, végül jön a  krumplipüré állapot, amikor már jó. Kriszti szerint a leghasznosabb leírás az volt, hogy ne ijedj meg, akármit is látsz főzés közben, a végére össze fog állni szépen. Ha kész,egyből le kell takarni, különben kiszárad. Meg kell várni, míg kihűl (letakarva) majd utána lehet formázni, nyújtani, kiszúrni.

Az én személyes tapasztalatom, hogy kicsit vastagabbra kell nyújtani a tésztát, akkor lehet szépen kiszárítani, a vékonyak száradás közben felpöndörödnek. Mi meg is forgattuk őket száradás alatt, mert az oldaluk felpöndörödött, ahogy száradt. Néhány pedig nekem meg is repedt, az nem tudom, mitől van. 

Egy két éves és egy három éves is szuperül elszórakozott vele, nem is beszélve a kenguruban lógó félévesről, és a két majdnem 32 éves, Krisztusi korúról :)

Én Editke technikáján totál lehidaltam, nagyon szépeket szaggatott ki, néhányat meg is tartottam, nem gyúrtam vissza a tésztába. Krisztinek meg van ilyen jó kis hópehelykiszúrója, ami nekem nincsen, és azzal nagyon szépséges pelyheket szúrtunk ki, én majd kétoldalú ragasztóval az ablakra akarom ragasztani, mert nagyon szép lenne ott, ha már igazi hóesés nincsen...

A díszek egy része (tudom, hogy nem tudok jó képet készíteni, ezen se látszik, mennyire szépen csillognak, pedig igen, a csillámpor szerintem kötelező bele!):

Karácsonyi csomagokra téve is nagyon szuper lehet, de a fán is jót mutat. Érdemes kipróbálni, bár annyi hozzáfűznivalóm van, hogy nekem a nyújtás-gyúrás végére csípte a szódabikarbóna a kezemet egy kicsit. Nem vészesen, a lányok nem is panaszkodtak, csak úgy leírtam az igazság kedvéért ;)