Csöröge fánk (kelt)

Elvileg nem ezt a kelt csörögét szerettem volna megsütni, de végül valami hirtelen ötlettől vezérelve csak ezt sütöttem meg. Nem bántam meg, csak nem ilyet szerettem volna, mert Mami annak idején nem ezt sütötte, de erre csak utólag jöttem rá, mikor ez már kisült, meg mikor anyával megvitattam a dolgot. De nagyon finom ez a csöröge is, csak ez nem az a ropogós, kicsit olajos, porcukros szénhidrátbomba, amit Mamika gyártott régen. Emlékszem, mindig az asztal bal oldali felső sarkába, a "vendégszék" mellé tette, ahova mindig az ült le, aki éppen ment hozzá, ő meg vagy a szemben lévő széken ült, vagy azon, ahol hímezni szokott. Szerettem azon a széken ülni, mert olyan otthonos volt, és annyira Mamihoz tartozott. Ha anyával mentünk hozzá, akkor mindig anya ült arra a székre, Mami a hímzős székére, én meg a rökaméra. És a kabátot is odatettük a rökaméra. Amikor meg még általános iskolás voltam, és Mamika főzte nekem az ebédet, akkor meg az ő helyére ültem, az asztalos székhez, mindig, és ott ettem. Csörögét soha máshol nem ettem, csak Maminál, vagy ha anya sütött, akkor is, persze, de legtöbbször Mami sütötte. Arra már sajnos nem emlékszem, hogy a farsangi időben sütötte-e, vagy amikor eszébe jutott, ki tudja, talán anya emlékszik rá. Mindenesetre az ő csörögéjét nagyon szerettem, és remélem, egyszer nekem is sikerül olyat sütnöm. Most ez nem olyan lett, de nagyon finom, nem nehéz elkészíteni, így bátran belevághat az is, aki nem szokott amúgy sokat sütni. A recept teljesen a Horváth Ilonából származik, semmit se változtattam rajta, mert az igazit kerestem.

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 4 tojás sárgája
• 5 dkg vaj
• 5 dkg cukor
• 1 dkg élesztő
• 1 dl tejföl
• 1 kanál rum (én aszút tettem bele, az volt kéznél...)
• csipet só
• sütéshez olaj vagy zsír
• hintéshez cukor vagy vaniliáscukor

Az élesztőt egy evőkanál langyos tejjel és egy kevés cukorral felfuttatjuk. A lisztet a vajjal összemorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval összegyúrjuk, kidolgozzuk, rétestészta állagú tésztát készítünk belőle. Nekem egy kicsit ragadós lett, ezért egy kevés lisztet adtam még hozzá.

Fél órát pihentetjük. Ezután kinyújtjuk kb 3 mmm vastagra, és derelyeszaggatóval 10 cm nagyságú lapokat vágunk (rombuszokat) belőle. A közepükre készítünk egy vágást, amin áthúzzuk az egyik csücskét. 

Forró, bő olajban ropogós pirosra sütjük. Nagyon gyorsan sül, én az első adagot oda is égettem, figyelni kell rá nagyon. Ha kisültek, még melegen meghempergetjük vagy megszórjuk vaniliás cukorral, vagy sima porcukorral. Langyosan az igazi, de nekem így hidegen is ízlik (éppen eszem :P).

Az az igazság, hogy szinte elomlik az ember szájában, majdnem olyan finom, mint anya szalagos fánkja (amilyet én nem tudok :( ).

Editkének a tejföl ízlett belőle, természetesen...

Dóriéknak meg elfelejtettem vinni, amit nagyon bánok, de legalább nem én leszek a felhízlaló :)