Ezt a tortát Zsombinak szerettem volna eredetileg megsütni, de néminemű baktérium vagy vírus (ki tudja már ezeket pontosan, szerintem az orvosok is csak tippelnek) közbeszólása miatt kénytelen voltunk mi családilag megoldani a süti elpusztítását, ami végülis egészen jól sikerült :) A betegségből még azóta se jött ki senki, kivéve talán Editkét, de nála jönnek-mennek a betegségek gyorsan, szóval soha nem lehet tudni, elkiabálni meg főleg nem szeretnék semmit. Amúgy is meg kell őriznünk a nyúlbéla jó egészségi állapotát, mert néhány nap múlva elutazik, és nehogymár ott legyen beteg :)
A receptet ismét nyúltam, persze, mert annyi jó ötletet lát az ember blogokon, hogy nem is lehetséges ez alól kivonni magunkat, vagy én nem tudom kivonni magam a blogfüggőség-sütisütés-sütievés háromszögből... De lehet, hogy nem is akarom, ezért nem vagyok én nádszálvékony, meg nem is leszek soha.
Az eredeti receptet itt találjátok. Változtattam rajta, miért is ne, ez a mániám. De az alap nagyon jó, szóval ezen majdhogynem csak rontani lehet, de milka csokival azért képtelenség bármit is elrontani, valljuk be.
Szóval az én legegyszerűbb és legfinomabb csokitortám hozzávalói:
- 2x10 dkg étcsoki, ez két tábla
- 10 dkg milka csoki, ez egy tábla :)
- 15 dkg margarin
- 15 dkg cukor
- 2 tojás (eredetiben 3 van, de nekem csak kettő volt otthon...)
- 2 evőkanál holland kakaópor (nem cukrozott)
- 10 dkg liszt
- 3 evőkanál darált dió (eredetiben mandula, én a diót jobban szeretem, és volt is otthon)
- 2 dl habtejszín
Egy tábla étcsokit margarinnal összeolvasztottam mikróban, jól kikevertem. Hozzáadtam a cukrot, majd egyesével a tojásokat, géppel eldolgoztam. Belekevertem a kakaóport és a lisztet, majd egy kisebb jénaiba tettem sütőpapírt és ebben öntöttem a masszát, rászórtam a diót. Eredetileg torta lett volna, de mivel nem szülinapra készült, így egyszerűbbnek láttam (ki tudja, miért...) sütit készíteni belőle, nem tortát. 180 fokon megsütöttem a sütit kb 15 perc alatt. Ezalatt mikróban összeolvasztottam a tejszínt és a másik egy tábla étcsokit, plusz a milka csokit, szépen kikevertem, és vártam, amig besűrűsödött kicsit. Amikor már elég sűrű lett a csokis tejszín, rákentem a tésztára és egy éjszakát pihentettem hűtőben, de előtte azért megkóstoltam, hogy biztos finom-e. Jó sokszor... Meg Krisztián is... Finom lett. Nyilván tortának sütve dekoratívabb, de így meg jó kis fogható kockákra lehet vágni, ami egy gyereknél azért nagy előny.
A képemen nem szép, de higgyétek el, nagyon finom! Volt kis kuktám is, neki a csokinyalás tetszett a legjobban, persze... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése