Gazpacho, ahogyan én is szeretem ;)

A gazpacho igazi spanyol kaja, ezek minden nap szerintem akár napi 2x is tudnának enni gazpachot, ha arról lenne szó, és még örülnének is neki. Cordobai hónapjaim alatt viszont nekem valahogyan csak nem sikerült megszeretnem a gazpachot (ahogyan a paellat se maradéktalanul), semmilyen ott fellelhető formában sem. Mert nem csak piros gazpachojuk van ezeknek a szép sötétbarna embereknek, hanem fehér is. A fehérben fogalmam sincs, hogy mi van, bár erőteljes spanyol akcentusú angollal el lett nekem magyarázva 2x is, de egy francnak se tudtam volna megérteni, hogy minek abba mazsola, és mivel ennél a pontnál végérvényesen leragadtam, így a készítés mivoltját se voltam képes felfogni, így nem tudom elmondani, hogy a nem piros-paradicsomos változatba mégis mit tesznek ezek a népek. De hogy a mazsola tényleg mit keresett benne, és miért volt olyan, mintha egy tonna kissé savanyú, kicsit fanyar fűrészport tettek volna bele, azt nem tudom, és sajnos nem is értettem meg. Pedig akkor nagy volt az örömöm, hogy jééééééé, lehet itt nem paradicsomos gazpachot is enni, és az biztosan sokkal finomabb, mert alapban olyan tejfölösnek nézett ki (arra nem gondoltam, hogy a tejföl, mint olyan csak nekünk, magyaroknak van a napi élelmiszerlistánkon...). Hát nem volt finom, nagyon nem, és csak azért voltam hajlandó magamba nyomni néhány kanállal, mert mellettem ült éppen akkor ezen a konferenciaebéden egy török, aki tök lelkesen kanalazott, és mert a pincér nagy mosollyal az arcán (és "que ojos maravillosa!" felkiáltással a száján) várta a fehér gazpacho hatását, és nem volt szívem ezeket a lelkes embereket letörni. De legszívesebben kiköptem volna az egészet, a fűrészporral együtt... Igazából ha jobban meggondolom, csoda, hogy nem fogytam csont vékonyra Cordobában, mert nekem kb semmi kaja nem ízlett ott, kivéve a tonhalsalátát és a pudingos csodakrémjüket, amit tonnaszámra ettem ebédre... Talán ezért nem lettem vékony. Itthon meg esélytelen, hogy vékony legyek, de azért rajta vagyok az ügyön. És ezen az ügyön sokat segít ez a kis túlzással uborka gazpachonak is nevezhető leves. 

A gazpacho elvileg (a wikipedia szerint) egy paradicsom alapú zöldségleves, amit hidegen eszünk és így inkább nyári kaja. Fura, hogy a paradicsomot alapvetően szeretem, meg minden paradicsomos ételt, de a paradicsomlevesnek a szagát se bírom, nemhogy megegyem. De találtam Gabojsza konyhájában egy tuti másmilyen gazpachot, amit kicsit a saját ízlésemre hangoltam, és máris van nekem gazpacho jellegű, nyáron hűsítő zöldséglevesem. Nekem nagyon bejött, olívabogyós szezámmagos kiflivel ettem, de Norbi hagymás kenyerét is el tudnám képzelni hozzá, nagyon fanatikus ch csökkentők meg ehetik magában, vagy a tetején egy kis pirított mandulával. Sóssal, persze ;)

Hozzávalók:

• egy leveskocka, vagy kb 2 dl husileves
• 2 nagy kígyóuborka
• 2 dl főzőtejszín
• 1 dl tej
• só, őrölt bors
•  bazsalikom

A leveskockát felforraljuk 2 dl vízben, vagy elővesszük a húslevest, beleforraljuk a főzőtejszínt és felöntjük a tejjel. Ha kell sózzuk, hozzáadjuk a fűszereket. Az uborkát lereszeljük, és a levével együtt beleöntjük a levesbe. És kész :) Ennél egyszerűbb és hatékonyabb leves nincs is, és tényleg nagyon finom. Lehet aztán még megbolondítani fokhagymával, én ezt kihagytam, mert Editke nem eszi meg a hagymás kajákat, már amin kiérződik, azt nem. (Persze a pörköltet nyomja be, szerinte abban nincs is hagyma....Csak a látható és kiérezhető hagymákat nem bírja elviselni. Valamelyik nap sétáltunk a parkban és látványosan nagyon sok toboz volt a füvön. Azt mondja nekem, "Anya! A Bundimókusok ledobálták a tobozokat, biztos nem ízlik nekik." Hát mondom biztos. Erre azt mondja "Biztos van bennük hagyma!" :D) De fel lehet dobni csilipehellyel (valaki megmondhatná, hol lehet olyat kapni...), vagy darabolt uborkával levesbetétnek, de én még reszelt parmezánt is el tudnék bele képzelni, persze az már nem gazpacho, csak úgy illene hozzá szerintem. Próbáljátok ki!

És hogy Mártinak is legyen mit nézegetnie, mert mint hétvégén megtudtam, Editke iránt érdeklődik inkább, mint a receptjeim iránt (halltalan egyébként!!!) :P :D

Barnussal: