2014. június 30., hétfő

Labdaevő sárkányok

Igazából ez egy darab sárkány, de több feje van, így nem is tudom, hogy akkor most ez sárkány, vagy sárkányok. Ha több feje van valaminek, akkor csak a többes megszólítás illeti, nem? Ennek majd valami nagyon tudományos oldalon utána fogok nézni (természetesen 2 feletti impakt faktorral rendelkezőben, csakis). Mindenesetre ezt a célbadobós játékot én sárkányoknak titulálom, aztán ha nem többes számban kellene őket megszólítani, nézzétek el nekem. Ez is Editke szülinapjára készült, és remélhetőleg a többi gyereknek is tetszeni fog, a nyunyusnak egyelőre bejön, láttam a szemén, mikor meglátta, hogy tetszik neki, meg aztán persze mondta is, de a kis álmos pizsamás feje sokkal kifejezőbb volt hétfő reggel, mint bármilyen mondat a szájából. 
Az ötlet itt is - mint a konzervdobozos posztnál - a Praktikából származik. Még tavalyi számban volt azt hiszem ez a sárkányos kinti játék, már akkor nagyon tetszett, és gondoltam, hogy jó lenne majd egyszer valamikor megcsinálni, hát most lett kész. A Praktikában csak egy sablon van amúgy, az is elég kicsi, így a fantáziánkra van bízva az elkészítés, és a nagyítást is nekünk kell megoldani. Persze akinek ügyes a keze, az simán fel tudja rajzolni egy minta alapján nagyobb papírra, hát én erre nem vállalkoztam. Ezért első körben megkértem Krisztiánt, hogy legyen olyan jó, hogy nagyítsa fel nekem a mintát 100x70cm-re, és nyomtassa ki A4-es lapokra. Ezzel el is láttam egy fél napra elegendő elmélkednivalóval, de olyan jól megoldotta a kérdést, hogy nagyon, szóval nem véletlenül élek én vele :P A másik kérdéses pont, amire szintén nem ad tippet a Praktika, hogy honnan a francból szerezzünk egy ekkora méretű papírt, ami azért elég vastag is, meg lehet rá festeni is. Szégyen, nem szégyen, én egy régi tudományos poszteremet áldoztam fel erre a célra, mert amúgy is kettő lett belőle nyomtatva, meg amúgy se lett sehova se kitéve az intézetben, és akkor minek porosodjon itt nekem összetekerve, csak foglalja a helyet, így lett belőle sárkányos célbadobós játék :D Ez ám a tudomány igazi hasznosulása a gyakorlatban :D A poszter papírja amúgy egy elég vastag papír, remélhetőleg nem fog kiszakadni a sok dobálástól majd, de nem is az örökkévalóságnak terveztem, tehát valószínűleg a kukába kerül majd a buli után nem sokkal. Ezért a festést se akrilfestékkel csináltam, mert egy vagyon lett volna, és azért nem fizetik meg olyan jól az adjunktusokat kis hazánkban, hogy csak úgy kihajítsak több ezer ft-ot a szemetesbe. Így aztán maradt a jó öreg tempera. Más nem is kell, csak papír, tempera, a kinyomtatott minta, indigó és sok-sok türelem. Meg egy ecset ;)
Ha megvan a kinyomtatott ábránk, akkor ragasszuk össze őket, miután összeillesztettük. Editkének ez az illesztés dolog nagyon tetszett, segített minden ponton, hogy nehogy rosszul illesszük össze a darabokat :D
Ezután a darabokat Krisztián celluxszal kiválóan összeragasztotta nekem, én meg odarögzítettem a poszterhez, hogy ne csússzon el, miközben az indigót húzogatom alatta, mert csak egy darab A4-es indigóm volt. Aztán szépen átkopíroztam a mintát a poszterem hátuljára, és nagy-nagy kitartással, kemény 3 óra alatt, félig fekve (!!!!) kifestettem szépen. Könnyebb, ha van zöld festékünk is, én vasárnap este 8kor szembesültem vele, hogy egy alap ósanos temperakészletem van, amiben az alapszínek találhatók meg, tehát a legalább 4 féle zöldet nekem kellett kikeverni sárga és kék színekből. A végére már nagyon utáltam magamat, amiért nem gondoltam hamarabb rá, hogy vegyek egy szivárvány minden színében pompázó temperakészletet, de végülis megoldottam, fél 12-re készen is lett a sárkányom, mind a 4 zölddel :) Közben már Krisztián is elaludt a kanapén, olyan érdekes volt a meccs, és a szörnyes konzervdobozaimat is be kellett menteni a vihar elől a teraszról. 
Ha a festéssel  is megvagyunk, ki kell vágni a szájánál a sárkányok fejét, mert majd oda kell célozni a kis labdával a gyerekeknek. Én úgy gondoltam, hogy majd egy fára fogjuk felakasztani ezt a recycling posztert, az aljára valami nehezéket téve, és akkor bírni fogja (egy darabig) a strapát. Remélem. Editkének nagyon tetszik egyelőre, remélem a többieknek is fog :)
Majd egy külön bejegyzésben azt is leírom, hogy mennyire váltak be a játékok, mert hát ember tervez, gyerek végez, lehet nekik nem is fognak tetszeni ezek az én remekműveim :D :P

2 megjegyzés:

  1. Uhhhh, ilyenekkel én is de szívesen játszanék! Valahogy be kellene vágódnom Editkénél hátha meghív a következő szülinapjára :) Komolyabbra fordítva: köszi a levelet, hamarosan válaszolok, csak én is el vagyok teljesen merülve a munkában. Puszi

    VálaszTörlés
  2. Csak ismételni tudom magam.... légyszilégyszi, hadd játsszak majd vele én is :):D és külön meg szeretném dicsérni a művészi színkeverést :P:)

    VálaszTörlés