Zöldbab szezon

Az egész úgy indult, hogy Editkével kimentünk a piacra, mert szombat is volt, meg jó idő is, meg Krisztián se volt otthon, és akkor miért ne csavarogjunk ketten, otthon Editkével úgyse jutok egyről a kettőre háztartás ügyileg, akkor legalább zöldségünk lesz otthon. Ezt gondoltam. Át is zarándokoltunk Gödöllőre, ahol a piac igaz, hogy tényleg tök nagy és nagyon szép dolgokat lehet venni, de drága is. Mindig rájövök, hogy ez a város egy kicsit sznob hely, igaz ez a piacára is; itt az idős nénik nem fillérekért árulják a szép zöldséget, hanem kihasználva az adottságaikat (tehát hogy idős nénik és jóindulattal vagyunk feléjük) patikaáron árulják a legtöbb zöldséget. Persze vannak zöldségesek is, már akik nem maguk termesztik a portékájukat, dehát abba semmi poén nincsen; piacon zöldségesnél vásárolni piacnapon, azt bármelyik sima hétköznapon is meg lehet tenni, tehát aki igazi piacos, az sasszemmel figyeli a szép zöldséget vagy akármit a termesztőnél, hogy kiiktatva a további kereskedőt, egyből a termelőtől vásároljon. Mert így védjük a környezetet (mert egyből helyben vesszük meg, nem kell ide-oda szállítgatni), meg mert ez lenne gondolom én a piac lényege. Ja, meg mert menő, a leglátogatottabb urbánus blogokon is ez a divat járja: menj piacra, vásárolj friss terméket a termelőtől. Csuhaj :) Na szóval láttam én, hogy sok néni árul zöldbabot, és úgy kedvem is szottyant enni egy kis zöldbablevest, ahogyan anya szokta csinálni. Ezért Editkével feltérképeztük a legszebb zöldbabot áruló nénit (elvégre a piacolást nem lehet elég korán kezdeni), és vettünk is egy adagot. Kisebbfajta sokk ért, mikor a néni mondta az árat, de végül kiderült, hogy az általam egy adagnak gondolt zöldbabból 3 ebédet is ki lehetett hozni, és ha ezt nézem, akkor már tök megérte a nénitől megvenni a babot. Más kérdés, hogy hol talál az ember lánya még egy olyan férfit, mint Krisztián, aki hajlandó egy héten 3x is nem elég hogy zöldséges, de még babos kaját is enni, de ezzel a körülménnyel most nem foglalkozok, mert nekem ilyen van és örülök neki :D 

Régen sose értettem anyát, hogy miért van annyira oda a friss zöldbabért, hiszen lehet venni fagyasztottat is, hát az is ugyanolyan. Azt hiszem most, hogy öregszek - vagy nem tudom, de csak az idő múlása lehet az oka - kezdek rájönni arra, hogy sok mindenben igaza van anyának. Mert jó az a fagyasztott bab is, de nekem a fő bajom vele, hogy mindig van benne legalább 2 darab, aminek elfelejti a szalagon a gép levágni a végét, és ott van a szára, a másik meg, hogy mindig van benne olyan bab (vagy az egész zacskó...), ami szálkás. Szálkás, öreg babnál rosszabbat nagyon kitalálni se lehet, én mindig fulladozok az ilyen babtól, és a kedvem is elmegy az egész kajától, legyen az palócleves vagy rakott zöldbab. És ez a fagyasztott babnál mindig így van. De ez a friss zöldbab! Hát ez össze se hasonlítható a fagyasztott zacskóssal. De komolyan. Annyira finom kaják lettek a néni zöldbabjából, hogy kedvem lenne minden nap zöldbabosat enni. Míg a fagyasztottnál mindig legalább 3 hónap volt a felejtési idő, mire rászántam magam, hogy a szálkák emlékének elhalványulása után ismét fagyasztott zöldbab után nézzek. Igaz, hogy a frisset nekünk kell megtisztítani meg összevágni, de bőven megéri a fáradtságot, azt kell, hogy mondjam. Meg azt is, hogy pont ezekért a dolgokért éri meg piacozni :)

A néni zöldbabjából 3 kaját csináltam, ebből kettőt le is fényképeztem, egyet meg csak úgy suttyomban megettünk és nem lett róla kép :)

Az első, egyértelműen a zöldbableves. Mi paprikásan esszük, vagy jóféle házi kolbász kerül bele, vagy paprikás rántás. Én most rántással csináltam, mert az a szégyen ért, hogy nincsen otthon házi kolbászunk.... (Editke, egyem a kis szívét, látta a piacon a kolbászokat is, és elmondta vagy 3x, hogy anya, én nagyon szeretem a kolbászt, de nem voltam hajlandó itteni kolbászt venni, mikor otthonról hozhatjuk a díjnyertes mezőberényi kolbászt is!) 

Hozzávalók:

• friss zöldbab, kicsit kevesebb, mint fél kg
• a rántáshoz liszt, olaj, őrölt paprika
• fűszerek; petrezselyemzöld nem maradhat ki belőle! só, bors, köménymag, babérlevél, meg ki mit szeretne még bele, én találtam koriandermagot, azt is tettem bele
• 1 dl főzőtejszín
• 1 dl tej

A zöldbabot megtisztítjuk, a végét levágjuk és összedaraboljuk kisebbre, hogy ne essen le a kanalunkról, ha esszük :) Feltesszük főni annyi vízben, amennyi ellepi, mellé tesszük teatojásban a fűszereket is. (Sokszor nagy a kísértés bennem, hogy leveskockát használjak, de próbálom kikerülni, amikor csak tudom. Érdemes kísérletezni a fűszerekkel, nagyon kevés kell belőlük, és nincsen bennük se tartósítószer, se NA-glutamát, se színezőanyag. Én tényleg félek a Na-glutamáttól, ezért csak akkor használok leveskockát, ha nagyon muszáj. És ugyanígy vagyok a vegetával és az ételízesítővel is... Inkább teszek a kajába több tejszínt és fűszert, mint ilyen cuccokat.) Ha megfőtt a bab, kiveszem a teatojást, és paprikás rántással berántom a levest. Ezután felöntöm a tejszínnel és a tejjel, és felforralom még egyszer. Kész is, nagyon finom!

A másik étel a zöldbabból egy számomra testidegen zöldséges kaja lett, ugyanis én nem szeretem a céklát, és ez egy céklás-zöldbabos étel. Egy honlapon láttam a receptet, mint egészséges vacsora, vagy köret ötletet, és nagyon megtetszett. Igazából sült zöldség az egész, semmi bonyodalom nincsen benne.

Hozzávalók:

• 2 kisebb cékla
• kb 4 marok zöldbab
• 3 répa
• 2 zöldség (vagy fehérrépa)
• olajbogyó, ha van, én ezt végül kifelejtettem belőle
• kevés olaj
• só, bors, egyéb fűszer, ha akarjuk, és csak sóztam kicsit

A zöldségeket megpucoljuk és julienre vágjuk. Na miket tudok, remélem örültök :D Ezt a kifejezést az unokaöcsém tanította meg nekem, és nem jelent mást, mint hogy gyufaszál nagyságúra és vékonyságúra vágjuk a zöldségeket. Rendkívül időigényes feladat, de megéri. A cékla meg fog is, de szerencsére nem tart olyan sokáig a színe az ujjainkon, mint a friss krumplié ;) Ha összevágtuk őket, akkor egy jénai aljára tesszük, meglocsoljuk kevés olajjal, sózzuk és fűszerezzük, ha akarjuk, és 180 fokon fóliával letakarva megsütjük 35 perc alatt. Utána még a fóliát levéve 10 percig pirítjuk. Nagyon finom, és fehér sajttal ettem, isteni volt. Még a cékla is finom így, pedig én a savanyúságnak elrakott céklát nem szeretem, de így finom. Igaz minden zöldség piros lesz tőle a végére, de azért az ízük megmarad, ha a színük nem is ;)

A harmadik étel, amit nem fotóztam le, a zöldbabsaláta. Ihletet Zsuzskától kaptam, aki elmondta, hogy ők esznek majonézes zöldbabsalátát is, mikor elétártam, hogy soha ki nem apadó zöldbabkészletet halmoztam fel. A recept nagyon egyszerű, meg kell főzni a babot sós lében (én tettem mellé egy csokor petrezselyemzöldet is, mert az a zöldbabhoz szerintem kell), és aztán leszűrtem, és miután kihűlt, tartármártással összekevertem. Nagyon finom lett, érdemes vele egy próbát tenni!

A piacon vettünk ám kukoricát is :)