Babaház

Régóta várat magára, tudom, ez a bejegyzés, de az a baj, hogy nekem is csak 24 órából áll egy a nap :) Szóval nagyon örülök, hogy többen kérdeztétek, hogy mikor kerül már ide fel Editke babaházának az átalakulása, de sajnos csak most érkeztem ide, hogy leírjam. 

Régóta szeretnék már a kis Béluskámnak egy babaházat, sokat gondolkodtam rajta, hogy mégis milyen legyen. Fa vagy műanyag, mekkora babáknak való, várjak ezzel a Babrie baba időszakig vagy mi legyen. Végül mikor otthon voltunk anyáéknál még augusztus 20-a körül, akkor találtam egy apróhirdetési oldalon egy nagyon szép, natúr fa színű babaházat, mindenféle bútorokkal együtt, viszonylag elfogadható áron. A nővel, aki árulta, lemérettem szinte minden darabját, hogy lássam, mekkora lehet a ház, milyen baba illik bele. És hát egyből kiderült, hogy bizony ez a babaház a mi Mariska babánknak pont jó lenne. Így aztán el is mentünk a babaházért, és elkezdtem tervezni, hogy mégis hogyan alakítsam át Mariskának, mivel tegyem még otthonosabbá a kis házikót. 4 szoba van a házban, egy hálószoba és egy fürdőszoba az emeleten, egy nappali és egy konyha a földszinten. Ilyen volt alap állapotában a házikó.

Először arra gondoltam, hogy minden egyes bútordarab minden egyes részét le fogom festeni, és akkor lesz egy szép rózsaszín szoba, kék fürdő, barna nappali. Még a falakat is akrilfestékkel szerettem volna lefesteni. De aztán elelmélkedtem, hogy ha túl színes lesz a ház, meg benne a bútorok, akkor olyan csiricsáré lesz az összhatás. Így végül amellett döntöttem, hogy csak két színt választok ki, a fehéret és a rózsaszínt, és ezzel festem le a bútorokat. Az első kisasztalt le is festettem, és a fehér nagyon-nagyon csúnyán mutatott a fa bútoron. Így végül maradt a rózsaszín, és azzal is csak a bútorok egy-egy részét festettem le, szerintem így sokkal szebb is lett az összhatás. 

Ezután pedig elkezdtem gondolkodni a kiegészítőkön, ami szerintem meghatározza az egész kis házikót. Elmentem jó sok rövidáru boltba, hogy kiválasszam a legmegfelelőbb anyagot Mariska ágyneműjének és szőnyegének. Persze vittem magammal Editkét is, mert hát egyrészt mindig velem van a kis nyunyu, másrészt meg szerettem volna olyan anyagot venni, ami neki is tetszeni fog. Így választottunk egy rózsaszín-zöld színű virágos anyagot. 

Editke nyilván nem tudta, hogy miért is vesszük az anyagot, hiszen a babaházat meglepetésnek kapta a névnapjára, de annyira nem is kérdezősködött, veszünk anyagot, kész, veszünk, ő meg megmondta, neki melyik tetszik, és nem kérdezett :) Néha van előnye annak is, ha nem túl tudálékos az ember gyereke, és nem akar feltétlenül azonnal mindent tudni. Vettünk az anyaghoz illő csipkéket is, több darabot, hiszen előre nem lehet tudni, hogy az ember lányának mihez lesz majd kedve éppen a varrás alatt, egyiket vagy másikat rávarrni az ágyneműre :) Meg amúgy is, nekem vannak jó kis készleteim a csipkékből, ki tudja, mikor lesz majd rá hirtelen szükségem. 

A következő gondolatom az volt, hogy a falakat nem festeni fogom, hanem letapétáztatom Krisztiánnal. A papírboltban szerencsére kaptam is rózsaszín tapétát, ami nagyon jól illett a babaház meglévő színeihez, de sajnos padlómintás tapétát nem kaptam, így a padlóra csak szőnyegek kerültek. A másik gondolatom még az volt, hogy veszek zöld tapétát is, amit meg is vettem, de annyira nem mutatott jól az a zöld szín a babaházon, hogy végül leszedtük Krisztiánnal, és mindenhol rózsaszín falú lett a házikó. 

Látszik azért, hogy menet közben sok minden elképzelésem bedőlt, mert nem nézett ki jól, amit én elképzeltem, vagy mert nem kaptam hozzá olyan alapanyagot, amilyet szerettem volna. Így egészen teljesen másmilyen lett a házikó, mint amilyennek akkor gondoltam, mikor natúr babaházra vadásztam, de végül nem bántam meg, mert szerintem egy nagyon is kis harmonikus babaházat sikerült készítenem. 

Az ágyneműket, székpárnákat, függönyöket már megmutattam itt és itt, még egyszer ezeket nem részletezem, mert meguntok. A függönyök organzából készültek, amiből egy nagyon kevés maradék is elég volt, szóval igazán nem volt nagy beruházás, és nagyon látványos is, a függönykarnisokkal együtt. 

Szóval miután röpke 1 hónap alatt, esténként, lámpánál akrilfestékeztem, meg varrtam, Krisztián meg tapétázott, el is készült Mariska házikója! Találtam még a kreativ boltban nagyon tuti kis fa figurákat a házikóhoz, azok is belekerültek, hogy legyen már Marikának ébresztő órája és cicája is. Ha minden jól megy, akkor lesz bejárati szőnyege is, plusz kutyái, de ez még tervezés alatt van ;)

Íme a házikó!

 Kiscica kint várakozik :)

 Katica is pont repült arra :D

 Emelet, hálószoba és fürdőszoba

A hálószobába kerültek bariszőrök is, mert szerintem arra tök jó kilépni mezítláb, és remélem Mariska is szereti ;) Ébresztőórája is van, nehogy elkéssen az oviból, és függönyelkötője is, gyöngyből. 

Konyha, ebédlő. Ezek a bútorok zsírkrétásak voltak, mert használtan vettük a babaházat, de Krisztián olyan szépen lecsiszolta őket, hogy szebbek lettek, mint új korukban. Editke már talált tányért is Mariskának, csak színben nem annyira illik a házba, de nem baj :)

 Felül fürdőszoba, alul nappali.

Nappali szoba. Ide még kerülni fog egy fa kistáska és bőrönd, de azt nem volt sajnos időm odaragasztani még...

Ilyen lett Mariska kis házikója, én elégedett vagyok vele. 

Miért dolgoztam vele ennyit, és miért nem vettem készen szép műanyag, mindent tudó babaházat? A választ az Aranyvirágcserépben dolgozó Erzsi fogalmazta meg a legjobban, azért "mert azok a házak bár nagyon szépek (lehet szebbek is, mint az én kis gyártmányom), viszont nincsen lelkük". Lejöttek egy szalagról, és készült belőlük 100 darab vagy akár ezer is. Viszont ebből a Mariska házból csak egyetlenegy van, ez. Nagy-nagy szeretettel készítettük a kis dekorációkat Krisztiánnal, és meggyőződésem, hogy ez a szeretet átjárja a kis ház minden egyes szegletét. Hülyén hangzik, túl romantikusan gondolkozok? Lehet. De nekem ezek a dolgok fontosak, és szeretném, ha Editkének is azok lennének. Hogy amit a saját kezünkkel, szeretettel készítünk a másiknak, az sokszor sokkal többet ér, mint a nagyon tökéletes, gépi gyártmány. És nem utolsó sorban, nekem hatalmas kikapcsolódás volt kigondolni és elkészíteni a kis házikó minden egyes apró részletét. 

És ami a lényeg igazából, hogy Editke is nagyon szeret játszani vele. Egyetlen kérdése, hogy miért nincsen Mariskának tusfürdője, és miért nincsenek ruhák a szekrényben. Amennyire tőlem telik igyekszem pótolni ezeket a hiányosságokat is :) Boldog névnapot az én kis Editkémnek :*