Az a furcsa dolog történt, hogy ezt a vacsit nem én készítettem el, de az én konyhámban sült, és mivel még Editke nem éri fel a konyhapultot, így kizárásos alapon Krisztián gyártotta le ezt a finom kaját. Nem túl sűrűn szokott ő a konyhában forgolódni, főleg, ha én is otthon vagyok, de most ragaszkodott hozzá, hogy ő készítse el a libacombot Márton napra, és mivel olyan lelkes volt, ezért nagyvonalúan hagytam is neki :P :D Milyen rendes vagyok, nem? :D
Mondjuk azt csak így megjegyzem, hogy nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni a főzés-sütés alatt, mert egyszerűen annyira furcsa volt, hogy sül-fő a kaja, de nem én irányítom, hogy teljesen letaglózott ez a dolog, és hirtelenjében nem is tudtam, hogy ha a konyhában nincsen hasznom, akkor mégis mit csináljak. De azért feltaláltam magam egy rövid idő múlva, és Editkével vízfestékeztünk, vagyis ő vízfestékezett én meg aggódva álltam fölötte, hogy mi lesz festékes, és megússza-e a fehér székünk pecsét nélkül (megúszta). Editkével stílusosan libát festettünk, amit az oviban kapott a kis Béluskám az óvónénitől, és a dadusnéni még arra is megkérte, hogy ha már ilyen szép vízfestéke van (mert persze be kellett mutatni nekik, miért is ne, nem néznek már így is pont elég hülyének az oviban, mindegy, kibírom), akkor majd fesse le neki, hogy milyen tálban sütöttük a libát :)
Mivel nem én készítettem a kaját, így csak nagyvonalakban tudom leírni, hogy mi hogyan készült :)
Hozzávalók:
- 2 libacomb (kb 1 kiló)
- sok gerezd fokhagyma
- 5 db krumpli
- 1 nagy fej lila káposzta
- olaj, só, cukor, ecet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése