az ajtóba. Ha már hó nincsen, legalább műhóemberünk legyen. És ne műanyagra gondoljunk, főleg nem világítósra, de még csak nem is lógósra. Hanem igazi recycling hóemberre!
Na de előtte azért le kell írnom, hogy nagyon rosszul érzem magam, hogy így elhanyagoltam most a blogomat. De ennek van ám reális magyarázata, több is. Egyrészt ezen a héten hiába voltam szabin, szerintem több órát tartózkodtam az egyetemen, mint mikor dolgozok.... Ennek is több oka van, de hát ez nem agy magánéleti blog :P Másrészt meg a mostani időszak ugyan nagyon termékeny a kreativkodást tekintve, de ugyanakkor mivel ajándékok készülnek karácsonyra, de karácsony még kifejezetten nincsen, így aztán az ajándékok egy része még becsomagolva várja, hogy a Jézuska elvigye őket a fa alá, és mivel a megajándékozottak is nézegethetik ezt a blogot, ezért hát nem tudom őket megmutatni. De már be vannak készítve az időzített bejegyzések karácsony utánra, szóval lesz itt ám bejegyzés, csak majd később ;)
A karácsony nekem úgyis mindig az átgondolás időszaka. Mikor már minden ajándékkal elkészültem, akkor elkezd kattogni az agyam. Jajjj, ne nevessetek, amúgy is szokott ám kattogni, de ez más jellegű kattogás. Ilyenkor mindig elgondolkozok, hogy az adott évben mi történt. És próbálom, ha nem is értékelni az évet, de átgondolni, hogy mit kellene másképpen csinálnom, min kellene változtatnom. Az idei évben, ugyan Editke ajándékán még van mit dolgoznom, de már kattogott kicsit az agyam ezen. És a legfőbb következtetésem az, hogy bár nagyon próbálok változtatni ezen, de még mindig kedves vagyok olyan emberekkel, akik ezt nagyon nem érdemlik meg. Karácsony ilyet írni egy blogban öngyilkosság, ezt is tudom. De talán a karácsony a befelé figyelés időszaka is, a nagy evések, és a családi ünneplés mellett. És ilyenkor van időn elmerengeni dolgokon. Nos, én ezen fogok elmerengeni, hogy ki mit érdemel, kihez hogyan kellene jól viszonyulnom. Sajnos még mindig túl naiv vagyok, hiába lettem a héten 33 éves. Talán egyszer kinövöm, nagyon várom a 40. szülinapomat, mert arra számítok, a negyedik x után talán már nem leszek ennyire naiv. Naiv vagy? Lehet :D
Szóval a hóemberkém ezek után. Eredeti ötletet az egyik szomszédom küldte nekem fb-on. És kibírom, hogy ide most ne írjak semmi mást. Szóval kis hóember volt rajta, ami konzervdobozból készült. A készítés leírását igazából el sem olvastam, csak úgy a kép alapján készítettem el az én kis hóemberemet.
Először is kell hozzá:
- 3 konzervdoboz
- vatta
- ragasztópisztoly vagy erős ragasztó
- fekete karton
- narancshéj :D
- olló
A konzervdobozokat bekenjük ragasztóval, és ráragasztjuk a vattát. Én olyan vattát vettem, ami ilyen gurigában van, tehát egy darabban rá tudtam ragasztani a konzervdobozra. Editke is segített, ő hempergette bele a konzervdobozt a vattába. Ha ezzel megvagyunk, akkor elkészítjük a kalapot. Kivágunk egy nagyobb kört meg egy kisebbet, egyik lesz a kalap alja, másik a teteje. A palástnak kivágunk egy hosszabb csíkot, ráragasztjuk a nagyobb kör közepére. Erre ráragasztjuk a kisebb kört, és kész is a kalap.
A szemnek vágunk két kört, akrillal festünk bele szemet. Narancshéjból répaformát vágunk, gomboknak 3 kört, szájnak 5 kicsi kört. És felragasztjuk őket ragasztópisztollyal, és kész is a hóember. Találtam még egy kis piros-fehér csíkos sálat, azt a hóember nyakába kötöttem, hogy menő legyen ;) Egyszerű, de nagyszerű. Nekünk az ajtó elé került a hóember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése