vagy legalábbis dísz, mert az ajtóról le fog szakadni, az tuti, idő kérdése csak :D vagy :( De ha leszakad és ripityára törik (nem fog), akkor tök jó, mert meg lehet enni, ha meg nem törik szét, akkor még mindig lehet belőle egy sima dísz is :) Legalábbis én így fogom fel. A múltkor készült ez a dísz is, a koszorúmmal egy menetben, amit itt tudtok megnézni.
A hozzávalók így ugyanazok, mint ott is, de leírom ide is, engem is mindig idegesít, ha találok valami jót egy blogon, de össze-vissza kell kattintgatni, hogy az eredeti receptet megtaláljam.
Hozzávalók a tésztához:
- 250 g méz
- 100 g vaj
- 125 g porcukor
- 5 g fahéj
- 5 g gyömbér
- 3 g szegfűszeg
- 8 g kakaópor
- 500 g liszt
- 3 g sütőpor
- 1 tojás
- 1 csipet só
A hozzávalókat összekeverjük, és kicsit vastagabbra nyújtjuk, mint a mézeskalácsnál szokás, hogy jobban bírja a kis dísz a gyűrődést (úgyis le fog esni egy idő után, eltörik szegény :( de addig remekül mutat és jó illata van). Aztán ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a formázás.
Nem tudom, sokan rácsodálkoztak már, hogy mennyi mézeskalácsformám van nekem, pedig nincsen annyira nagyon sok, ilyen nagy házikó meg végképp nincsen, dehát semmiből se áll egy házat kinyomtatni, kivágni és a papírt használva kivágni késsel a tésztából a formát.
A kész formákat 180 fokon 12 perc alatt sütjük meg.
És az irodatársam fel is akasztotta az ajtóra, de egy hallgató erős ajtóbecsapására sajnos a kisházikó megadta magát, így asztaldíszként funkcionál és illatozik tovább :D
És az aktuális kedvenc képem Krisztitől :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése