Húsvéti ajtódísz talplenyomatból

Olyan jópofa ajtódíszt találtam a pinteresten, hogy muszáj voltam én is elkészíteni Editkével. Igaz én mindig félek az ilyen láblenyomat készítéstől, nem is attól, hanem hogy a festék mindenfelé csöpögni fog. De azt hiszem, Editke betöltötte azt a kritikus életkort, ami felett már lehet vele ilyeneket csinálni, mert érti, hogy nem lengetjük semerre a festékes lábunkat. És olyan jót röhögtünk, amíg én ecsettel megfestettem a talpait, hogy már azért megérte elkészíteni ezt az ajtódíszt. 

Mivel most én is ilyen hivatkozási malőrbe keveredtem valami jó nagy látogatottságú, hááát, nevezzük portálnak, szóval ezért aztán ideteszem szépen a hivatkozást, hogy honnan van az eredeti ötlet, bár azt hiszem, erre én mindig nagyon figyeltem, nem csak kifejezetten most. Szóval az ötlet a pinteresten van itt, maga a blog, ahol tök jó öletek vannak, az meg itt. És a dologhoz az is hozzátartozik, hogy egy dolog meríteni ötletet valahonnan, és az alapján megcsinálni a saját dolgunkat, meg megint mást képet és szó szerinti idézést átvenni... Mennyire tipikus, hogy pont ezt tanítom a hallgatóknak az egyetemen, nem is egy órám van, ami erről szól, és akkor pont velem esik meg ilyen... Na de a lényeg, hogy megtörtént, de miután szóltam orvosolták a problémát a portálon, de igazából én továbbra sem szeretem az ilyen "gyűjtő" oldalakat, akik abból élnek, hogy mások munkáit ellopják, és kiteszik.... Nem tudom, nyilván a tudományos életem miatt se bírom az ilyet, meg láttam már pont elég blogon, hogy mennyire el tudja venni az alkotó kedvet, ha valaki lelopja gátlástalanul az ötletünket, és nem csak egy mintának, templátnak használja, aminek mentén elindul, és ő is csinál valamit. Na, hát erről oldalakat tudnék írni, de nem is gondoltam volna, hogy ez az én kis szeretett blogom ilyenbe kerül, sose akartam ebből egy nagy látogatottságú blogot csinálni, pont ezért is nem teszem fel a fb-ra, se nem mondom el minden ismerősömnek. Ez az én kis szeretett ékszerdobozom, még ha nem szép, akkor is, a kis nyunyumnak is jó lesz visszanézni, már ha akkor lesz még egyáltalán net.

A hozzávalók az ajtódíszhez:

• egy darab gyerek, lábbal ;)
• papír, amire a lenyomatot készítjük
• akrilfesték (le lehet mosni a lábakról könnyen)
• ecset, ami nem csikiz
• hungarocell lapok, amire rátesszük a művet
• alkoholos filc
• gombostű

Először is, mi egy nyulat, egy csirkét és egy répát szerettünk volna elkészíteni. Az eredeti ötletben is ez szerepelt, csak ott kék volt a nyúl, nálunk meg rózsaszín lett.

A gyerek talpát első körben befestjük a kívánt színre. Rábeszéljük, hogy ne lóbázza a lábát, hanem szépen egy helyre nyomja a papírra a tappancsait. Ezután hagyjuk megszáradni a lapokat, nekem összehúzta a festék a lapot, nem lett szép egyenes, mint a mintán, lehet ott textilre csinálták, lehet pl egy régi lepedőre is lenyomatot készíteni, én is ezt akartam, csak nem találtam lepedőt, Editke meg lelkes volt lábnyomda ügyben, nem lehetett visszatartani még pár órát. 

Ha megszáradtak, még tetszés szerint rajzoljuk tovább a tappancslenyomatot, akrillal vagy filctollal. A hungarocellt méretre vágjuk, beborítjuk a képpel, ha kell előtte egy másik lapot is rátűzünk. Gombostűvel a legegyszerűbb ráilleszteni és rögzíteni. Fellógatjuk egymás után egy szalagra, és voilá, kész is van. 

Szerintem nagyon cuki, és tök egyszerűen készen van, a gyereknek is jó szórakozás, meg nekünk is, hát annyit röhögött Editke mire befestettem 3x a talpát a szőrös ecsettel. És nem utolsó sorban nagyon boldog, hogy az ő lábikóiból készült lenyomat díszíti az ajtót :)