2015. március 2., hétfő

Sárgaborsó krémleves, vargabéles - kinek mit jelent a böjt?

Két receptet írok ide le, amik most nagyon beváltak nálunk, és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy nem is írtam még soha a böjtről. Nem mintha annyira nagy hívő lennék, aki bírná a negyven napos böjtöt, bár meggyőződésem, hogy a hit nem is erről szól, és az is, hogy mostanában lehet kicsit másképpen kellene érteni a böjtöt, mint régen. Régen nem ettek húst az emberek a nagyböjti időszakban, magukba fordultak, és próbálták az evést (is) visszafogni. Biztosan van most is olyan ember, aki tényleg tartja a böjti szokásokat, én egy kicsit ezt is a magam képére formáltam, és a magam módján böjtölök. Tehát próbálom magamat kicsit elfordítani a világ olyan dolgaitól, ami a napi szokásom része volt eddig, de talán nem is használ nekem, nem jó a lelkemnek. És próbálok másra figyelni, megtisztulni, lelkileg, már ha van ilyen. Az ihletés, hogy böjtben el kell hagyni valamit, ami a napi rutinunk része, nem az én agyamból pattant ki, hanem egy kedves ismerősöm fogalmazta meg ezt, és nem is feltétlen nekem szánta, de nagyon örülök neki, hogy ezt elmondta, és én hallottam, és így elgondolkodhattam ezen. A mai világunkban azt hiszem, a böjtöt lehet kicsit másképpen értelmezni, mint régen, bár lehet ez nem éppen jó hívőre valló dolog, de én úgy gondolom, az Isten, ha van ott fent, akkor ezt is értékelni fogja, mert legalább teszek valamit azért, hogy elmélyedjek magamban és visszafogjak bizonyos dolgokat. Olyanokat, amik időt rabolnak el tőlem, a nyunyusomtól, Krisztiántól, akármelyik barátomtól, és igazán hasznomra nem válik. Szerintem lehet ez is a böjt egyik típusa. De hogy valami kézzelfogható dologról is lemondjak, én nagy merészen azt fogadtam meg, hogy a böjti időszak alatt nem eszek csipszet. Jajjjj, tudom, hogy ez rendkívül bután hangzik egy ilyen mély lélegzetvételű bevezető után, hogy most én lelki megtisztulást végzek, de hát aki ismer, az tudja, hogy egyrészt nem tudom a dolgokat véresen komolyan venni, tehát ha lelkileg próbálok befelé figyelni teljesen átszellemülten, akkor emellé kell nekem valami teljesen banális, hülye dolog. Na ez lett a csipsz :D Amúgy nem vagyok egy nagy csipszfüggő, tehát simán menni fog, hogy nem eszek, de azért nagyon szeretem. Krisztián a csokiról mondott le, mert hát neki is kell valami, nem maradhat le mögöttem :P hát drukkolok neki, hogy tényleg ne egyen csokit 40 napig, de vannak fenntartásaim, hogy ez fog-e neki sikerülni. Nekem az biztosan nem sikerülne, újabban csokifüggő lettem... Szóval nem vállaltam én akkora nagy merészet ezzel a lelki odafigyeléssel meg csipsz-nemevéssel, de ez az én böjtöm, amit a sok órám mellett tartani is tudok. 
És aki tényleg nem eszik húst, annak jól jöhet ez a két recept, egyszerű, gyors finom, többet nem is kell tudnia egy receptnek, hogy szerethető legyen :)
Sárgaborsó krém leves:
A menza réme volt annak idején, szerintem csak rosszul tudták elkészíteni menzán, és meggyőződésem, hogy mindenki utálta. Nekem se volt feltett szándékom, hogy átreformáljam és megszeressem, de valami dekorációs célra vásároltam a jó múltkor egy egész zacskó sárgaborsót. És mivel dekorálásra nem használtuk fel az egész fél kilót, így ott figyelt a spájzban, de féltem, hogy a molyok martalékává válik, és csak ne menjen már tönkre, hát rápróbáltam, hogy levest készítek belőle. És nagyon finom lett. 
Hozzávalók:
  • 3 bögre sárgaborsó
  • kb fél-1 liter víz
  • só, bors és fűszerek ízlés szerint (én egy natúr, húsleves ízesítő fűszerkeveréket használtam, ami nagyon finom, natúr sómentes, és nincsen benne ízfokozó, kifejezetten nem hasonlít se a vegetára se semmi ilyen mű cuccra, nagyon finom)
  • fél liter főzőtejszín
  • tetejére sült bacon vagy virsli, ezt a böjtölők hagyják ki, nélküle is finom (vagy reszelt sajttal is)
A sárgaborsót lemossuk, és feltesszük a vízzel és a fűszerekkel főni. Elég sokáig kell főzni, ha előző nap beáztatjuk, akkor nyerünk a főzési időn. Ha puhára főtt, leturmixoljuk botmixerre, hozzáöntjük a főzőtejszínt és rottyantunk rajta egyet, kész is van! Nem szép, de nagyon finom! Editkének is bejött.
A másik recept pont illik a leves után: vargabéles! 
Hozzávalók a vargabéleshez:
  • fél kg túró
  • 3 dl tejföl
  • 2 tojás
  • vanilia aroma
  • stívia az édesítéshez, vagy ízlés szerint cukor
  • egy zacskó rétestészta
  • egy zacskó cérnametélt (ami nekem nem volt, és jobb híján eperlevelet tettem bele, azzal is nagyon finom lett, de akár ki is lehet hagyni, kevesebb ch ;) )
  • kevés olaj a kenéshez
A túrót áttörjük villával, hozzáadjuk a tejfölt és a vanilia aromát, édesítjük. A tojások fehérjét felverjük habnak, a sárgáját belekeverjük a túrókrémbe, majd óvatosan a felvert habot is. Egy jénai alját vékonyan kiolajozunk, ráterítünk egy lap rétestésztát, azt leolajozzunk, majd még egy lapot. Erre kanalazzuk a túrókrém felét, amire rátesszük a cérnametéltet, nem kell megfőzni előtte! :) Rátesszük a túrókrém másik felét, és beborítjuk egy lap téressel, amit leolajozunk vékonyan, majd még egy lappal, és 180 fokon kb 15 perc alatt megsütjük.


Nagy sikere volt otthon ennek is, és nagyon egyszerű elkészíteni. 
És ide kell tennem, amit Editkétől kaptam, karkötőt, nagyon szeretem, és anyukámmal alkották nekem, hordom is, ha kell, ha nem :) Zsuzskának is nagyon tetszett, mondtam Editkének, hogy csináljanak majd egyet neki is, mire azt mondta, hogy "De anyaaaaa, Mamija nem ismeri Zsuzskát, majd ha találkoznak, és Mamija is ismerni fogja őt, akkor tudunk neki csinálni." Szóval Zsuzska, készít ám Editke, csak majd akkor anyával kell találkozni :)  Azt hiszem, most már teljesen kibékültem ezekkel a golyókkal, eddig meggyőződésem volt, hogy csak a waldorfosok hordanak ilyet, de mivel annyira nagyon jól passzol az én összes ingemhez és kék-fehér összeállításomhoz, ezért átreformáltam ezt a berögződésemet, hogy nemezelt cuccot csak a waldorfosok hordhatnak ;) Editke meg boldog, hogy látja, hogy kétnaponta veszem fel az általa gyártott karkötőt :)

2 megjegyzés:

  1. Hát egy ilyen karkötőért cserébe messzebbre is utaznék :) de lehet, hogy egy fénykép is elég a cuki pofimról :O :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is elég egy fotó, elég meggyőző a cuki pofid ;)

      Törlés