Levél a Jézuskának

Már csak 8 hétfő van karácsonyig, ezt ez fb-os oldalról tudtam meg a mai napon. Lehet, hogy ez csak nekem fura, hogy hétfőkben mérjük a karácsonyig hátralévő időt? :D :P De viccen kívül, nagyon gyorsan itt lesz a Szenteste, és én speciel utálom az utolsó percre hagyni az ajándékvásárlást, és szeretem jó előre megtervezni, hogy kinek mit veszek. Vagyis, jajjdehogy én veszem, a Jézuska hozza, ugye. Nekünk ő hozza, meg a tündérek, ez nyilván választás kérdése, melyik gyereknek mit mondanak a szülei. 

És szegény Jézus nem feltétlen tudja (dehogynem...), hogy mit hozzon karácsonyra ezért a gyerekkel irányítottan (jajjdehogyis, nehogy befolyásoljuk már azt a szegény gyermeki lelket!) levelet kell íratni/rajzoltatni neki. Mivel az én Jézuskám ilyen korai fajta, hogy szereti időben beszerezni a cuccost, ezért Editkével mi már írtunk/rajzoltunk is kívánságlistát, amit természetesenhogy mintás papírra tettünk meg, mire másra lenne érdemes írni kívánságlistát. Elég sok típusú üres levélpapír mintát lehet találni a pinteresten, mi EZT nyomtattuk ki, mert nekem ez tetszett. Most tekintsünk el attól a szemmel látható ténytől, hogy hozzánk a Jézus hozza az ajándékot, ez a levél meg úgy indul, hogy Dear Santa, majd ha Editke megtanul olvasni, akkor fogok ezzel a problémakörrel foglalkozni, addig nagyvonalúan figyelmen kívül hagyom. 

A levelet kinyomtattam, Editke kiszínezte, és rárajzolta, hogy mit szeretne karácsonyra kapni a Jézuskától. Néha szárnyalt a fantáziája, és olyan dolgot is rárajzolt, amit amúgy nem beszéltünk meg, hogy jó lenne karácsonyra, de hát a kívánságlista erről szól, hogy minden kívánság rákerüljön ;) Arról már régóta beszélünk, hogy találja ki, hogy mit szeretne karácsonyra kapni, mert szeretem azért irányítani a dolgot (én ne szeretném!), hogy értelmes ajándék is legyen, de úgy is tűnjön, hogy ő találta ki, szóval már egy ideje dolgozok az ügyön, aminek következtében ez a lista megszületett, voilá:

A levelet kitettük az ablakba, hogy a Jézuska el tudja vinni, és hát amilyen gyors, már el is vitte. Sőőőt, amilyen gyors, már be is tárazta az ajándékokat a kis nyunyunak :) 

------------------------------------------------------------------------

Persze tudom, hogy sokan komplett idiótának, vagy időmilliomosnak gondolnak a novemberi karácsonyi ajándék vásárlásommal együtt (főleg, hogy még októberben rendeltem meg őket...). De szerintem rengeteg energiát, időt és pénzt spórolunk meg csupán azzal az egyszerű dologgal, hogy egy vagy két hónappal korábban elkezdünk azon elmélkedni, hogy melyik szerettünk minek örülne. Egyszer úgyis a végére kell járni, akkor miért ne tennénk meg akkor, amikor az emberek nagy része még csak nem is gondol erre, ergo kevesebb ember áll előttünk a sorban, mindenből van raktáron, nem kell ötezer helyre rohangálni. 

Én szeretem a karácsonyt. Igen, bevallom, az ajándékvásárlás részét is. Szeretem előre megtervezni, hogy ki minek örülne, és azt hol tudom majd megvenni, vagy mikor tudom megcsinálni (aki szeret tervezőket használni, rengeteget lehet találni akár a gyereketetőn, akár az urbaneven, akár a pinteresten). Nem értem az olyan embereket, akiknek nyűg a karácsony. Aki szenteste előtt 2 nappal kap észbe, hogy jajjjj, még karácsony is lesz, a fenének hiányzik. És igazából az ilyentől szomorú is leszek. Hogy valakinek tényleg csakis az ajándékozásról, az ajándékok hajhászásából áll a karácsony. Felteszem azért, mert ideje/kedve/türelme sincsen ráhangolódni erre az ünnepre (kevés a szívében a szeretet?...). Szerintem a tervezés pont ezt a célt szolgálja. Hogy ne hullafáradtan esünk az üzletből a fa alá, hogy ne azon stresszeljünk, hogy nincsen becsomagolva az ajándék, és még a csomagolópapírt se vettük meg. Hogy ne egy ajándékutalvány legyen a fa alatt. Hanem valami személyes. Valami, amire rákészültünk, és nem azt emeltük le utolsó percben a polcról, mert már csak az maradt, az is méregdrágán... Mert az ilyen típusú karácsony, az bizony nem a meghitt ünnepről szól. Hanem arról, hogy legyünk már ezen is túl, adjuk már oda, örüljön már neki, aztán pipáljuk ki, megvolt ez is, nem kell rá tovább gondolni. 

Az életben mindenre rákészülünk, és nem sajnáljuk az időt rá. Legyen az egy gyerek születése, egy autó vásárlása, egy házasság, egy összeköltözés, egy lakodalom, szülinap, és sorolhatnám. És igazából mindig a készülés része az izgalmakkal teli, a ráhangolódás a legszebb része a dolgoknak, amikor még lehet válogatni, tervezgetni, izgalommal várni. Akkor miért pont a karácsonyt - amit valamiért szeretet ünnepének is nevezünk - intéznénk el idegbeteg vásárlással, sok idegen emberrel az üzletbe zsúfolva, bosszankodva, hogy elfogyott, nincsen, nem is gondoltunk rá? Megéri? Akkor inkább hagyjuk az egészet a francba, ha erről szól a karácsony. 

Nekem nem erről szól. Hanem arról, hogy akármilyen hülyén is hangzik, de szép gondolatokkal a fejemben leülök (akár a wc-re is, igen), és elgondolkodok rajta, hogy a gyerekemnek mi kellene? Minek örülne az anyukám? Apukám szereti-e olvasni azt az újságot, vagy jobb lenne neki most egy másik? Krisztián el fog-e olvasni egy sorsdöntő könyvet, vagy tökfelesleges ilyen dolgokkal terhelnem, és vegyek neki inkább egy kettlebellt? :P A barátnőm szereti-e még a baglyot? Léna szeret-e reggel felöltözni? Az unokaöcséim vajon most milyen mesét hallgatnak szívesen? A messze élő rokon néni milyen képet kapjon a gyerekemről? Mit együnk majd szenteste (hiába nem én főzöm meg, akkor is szeretek rajta elmélkedni)? Milyen ruhát vegyek Editkének? Milyen ruhát vegyek én fel? Krisztiánnak hogy fog állni a karácsonyi fotózáson a piros kockás ing? Kriszti szereti-e az eggnogot? Az óvónénik főznek-e fűszerolajjal? Egyáltalán főznek-e az óvónénik? A szomszéd kislány szereti-e még hello kittyt, vagy az már túl óvodás neki? .... És még sorolhatnám. És ezeken bárhol lehet gondolkodni, nem lehet kifogás az, hogy "nekemnincsidőmerre". Akinek ilyesmire nincsen ideje, amellett észrevétlenül el fog szaladni a karácsony, és pont a funkcióját nem tölti be, nem lesz szeretet ünnepe. A szeretetet sose pénzben mérik, hanem törődésben. Állhat a fa alatt a legdrágább ajándék, ha Krisztián nem rágja a fa alatt a körmét. Nekem igenis ezt jelenti a karácsony. Nem, nem azt, hogy rágja a körmét. Hanem azt, hogy ott van. És ott van mindenki, akit szeretek, a lelkemben meg azok, akik már testben nem lehetnek ott. És erre bizony az embernek a lelkét, a szívét is rá kell hangolni, akármilyen idióta szentimentálisan is hangzik ez. Ahhoz meg előre kell tervezni. Ráhangolódni. Várni. Nem csak meggyújtania  gyertyát a gyönyörű adventi koszorún. Hanem tényleg várni, szívből. Szeretettel. A szeretteinkkel. Nekem ez a karácsony.