Néha

sajnálom, hogy az elmélkedős (hát nevezzük ennek) blogomat felszámoltam. Vagyis persze nem teljesen, mert bármikor vissza tudnám hozni az életbe (mert csak letiltottam, de még én látom), de néha olyan jó lenne csak úgy simán témákról irkálni, csak ez a blog nem erről szól, ugyebár, hanem a kreatív részemről. Az a baj, hogy igazából annyi sokféle részem van, hogy nem tudok annyi blogot fenntartani :D 

Most éppen arról szerettem volna írni az elmélkedős blogomba, hogy egyes emberek mire alapoznak vállalkozást és egész megélhetést, és bakker BAKKER !!!! megy nekik. Irigy vagyok. Nem kicsit, hanem nagyon. Ami nem szép dolog, és ejnyebejnye, meg akkor miért nem én csinálom és a többi, hát azért nem, mert nem értek hozzá, de most komolyan, van olyan tanfolyam, ami azt mutatja be, hogy hogyan talál az ember magának olyan naptárat (ezt le kell írnom még egyszer, tehát NAPTÁRAT), ami őt szolgálja, és amivel majd rugalmasan be tudja osztani az életét, és aminek segítségével majd nem lesz többet olyan, hogy valami közbejön és akkor minden borul. Hm. És mindezt van, aki megvásárolja, ezt a tudást, mondjam azt, hogy neki ilyen szupi kis naptárja legyen. Nem, ha ideállnak a tatár-törökök mögém teljes harci díszben, akkor se fogom felfogni, hogy ez kinek vonzó, és ki hiszi el, hogy egy darab eszköz majd az ő életét, és annak is az időbeosztásos részét, ami az egyik legnagyobb varázslat, majd megoldja. Nem. Persze, lehet tippeket kapni és csillivilli naptárakba ragasztani és színekkel jelölni mindent, de attól még egy nap akkor is 24 órából áll. És persze, az élethosszig tartó tanulás meg minden, de hogy valami nem fogja varázsütésre megoldani az életproblémáinkat, az biztos. 

Ez olyan, mintha valaki attól várná a boldogságot, hogy majd férjhez megy. Vagy gyereke születik. Vagy autót vesz. Vagy nagyobb-kisebb-másabb házba költözik. Az ember életét nem tárgyak, vagy más emberek, élethelyzetek változtatják meg. Persze, alakítanak rajta, ez nyilván tagadhatatlan. Minden egyes mozzanat az életünkben alakít rajtunk valamit, vagy erre, vagy arra. De hogy egy adott dologtól nem fog kifordulni a világ a sarkaiból, hacsak nem Vilmos herceghez megyünk férjhez, az biztos. Speciális esetek mindig vannak. De egy naptár nem speciális eset, szerintem. Oké, lehet azt mondani, hogy kis lépések hozzák majd a nagy változást, ami szintén igaz, és el is fogadom. De ezeket a - hát nevezzük - tanfolyamokat nem tudja befogadni az agyam. 

Persze aztán nyilván van, akinek ez segít. Átsegíti egy adott állapoton, és akkor azt érzi, hogy most jobb lett, be tudja osztani az idejét, mert valaki megmutatta neki, hogy ez hogyan is működik jól. És akkor már az "értékesítőnek" meg is van a piaci rés, egyik ember ajánlja a másiknak ezt a remek időbeosztási dolgot, és ő lesz az időbeosztókirálynő. Nem, amúgy nem tudom magamnak se megmagyarázni, ez engem miért zavar :D Tényleg nyilvánvalóan a rossz irigység szól belőlem, csak én azokat sajnálom, akik kiadnak egy ilyen ismeretre pénzt. Mondjuk inkább erre adják ki, mint alkoholra vagy drogra, persze, az éremnek mindig két oldala van.

Csak hogy én hogy a tökbe nem tudok ilyen dolgokat értékesíteni? Krisztián mindig azt mondja nekem, hogy adjak életvezetési tanácsokat embereknek, mert higgyem el, nem mindenkinek olyan egyszerű egyik-másik dolog, mint nekem. Nem tudom, ezt mondjuk komolyan gondolja-e, vagy csak piszkálni akar vele, de néha azt érzem, hogy amúgy tényleg milliomos lehetnék belőle, ha lenne valami minimális értékesítői vénám, ami sajnos pont nincsen, mert hát ez a naptáras példa is olyan szépen mutatja, hogy van erre igény. 

És miért ne lenne igény arra, hogy mondjuk háziasszonyoknak tippet adjak arra, mikor mit süssön-főzzön, most van itt a szezonja és a többi nagy szövegekkel, vagy mondjuk elfoglalt anyukának szóljak, hogy helló, 10 hét múlva karácsony, és még nem találtad ki, hogy mit adjál az óvónéninek, akkor itt van a megoldás a tálcán, nézd. Tökért nem tudom ezt valahogyan felfejleszteni, "megmarketingezni" és mondjuk erről blogot vezetni? Hm? Hogy ne csak örömből írjak blogot - hiszen mint tudjuk, blogot bárki vezethet, írói véna se kell hozzá - hanem valami látszatja is legyen már neki pénzügyi fronton?! 

Szerintem azért vagyok erre képtelen, mert semmiféle ilyen vállalkozói és értékesítői véna nincsen bennem. Most az egyik ismerősöm pl kreativ foglalkozásokat tart otthon lévő anyukáknak, és különösebb ízlése sincsen hozzá, mégis működik neki. Csak egy jó ötlet kell, ami elviszi a dolgokat. De úgy tűnik, ehhez én kevés vagyok, és akkor ebből adódik ez a féle kínlódásom, hogy elcsodálkozok azon, hogy valaki optimális naptárkészítési kurzusokat tart, hogy jobban tervezhető élete legyen a kurzus résztvevőinek. Ezen tényleg elmélkednem kell egy darabig, hogy ez egy létező dolog a mai világban :D