DIY falióra

Krisztina szülinapjára már régen kitaláltam, hogy faliórát fogok készíteni a stúdiójába. A kellékeket hozzá még októberben megvettem, de az óra csak jóval később, december végén készült el, mert őszintén szólva nagyon féltem tőle, hogy vagy nem fog jól sikerülni az óra, vagy Krisztinek nem fog tetszeni. Végülis egyik félelmem se igazolódott be, de hát ez nyilván csak utólag derült ki, így húztam-halasztottam, hogy elkészítsem az órát, mindig az optimális időt várva, amikor majd több időm lesz, nyugodtabb leszek (idegesen nem lehet kreativkodni!), világosabb lesz, sötétebb lesz, melegebb lesz... :D Tartottam tőle, hogy nem tudom az óráját olyanra elkészíteni, amilyenre szeretném.

Első körben azt gondoltam, hogy kinyomtatom a fotós logóját, és transzferoldattal fogom rátenni az óralapra. Viszont soha nem használtam még transzferoldatot, és mivel az idő eltelt, így már nem volt időm egy próbát tenni az oldattal, hogy mégis hogyan működik, hanem egy eléggé gyalogkakukk megoldással álltam elő, de hát néha a legegyszerűbb ötletek lesznek a legtutibbak. 

Ami kell hozzá:

• óralap
• óraszerkezet (Krisztián, aki összeszereli ezeket...)
• fehér akrilfesték
• indigó
• kinyomtatott minta
• alkoholos filc
• nem remegő kéz

Első körben lefestettem fehérre az óralapot. Krisztinek fehér a stúdiója fala, meg a logója háttere is, ezért lett fehér az óra alapja is. Aztán kinyomtattam a logót, kicsit felnagyítva, és indigóval ráügyeskedtem az órára. Nehéz volt szépen csinálni, mert az indigó ott is nyomot hagy, ahol csak úgy odanyomja az ember az óralaphoz.

Utána jött a nehéz rész, alkoholos filccel és nem remegő kézzel átrajzolni a rajzot. Nekem alapban nem remegős a kezem (pipettázni se tudnék amúgy), de ennél a rajzolásnál elég egy rossz mozdulat, és kuka az egész óra, mert javítani ezen a fehéren a feketét szinte képtelenség, nem lehet annyiszor átfesteni a lapot, hogy ne üssön át a fekete filc. De azért csak sikerült szépre rajzolni. 

Néhány helyen átütött az indigó, ott még átfestettem párszor fehérrel. Miután Krisztián összeszerelte (internetes segítséggel :P) az óraszerkezetet, készen is lett. 

Kriszti nagyon örült neki, azt mondta, hogy már tervezte, hogy vesz a stúdióba egy órát, hát kész szerencse, hogy még nem volt ideje nézelődni. És felkerült a helyére, a stúdió ajtaja fölé.