Ez most a gondolkozós bejegyzésem lesz, mert nem vagyok a héten valami nagy kreativ ember, örülök, ha az ebédet megfőzöm este, szegény valentin-napi ajtódíszem is türelmesen vár a sorára a konyhaasztalon. De hát ez van, ezt kell szeretni, ugyebár.
A farsangot szerintem annyira nagyon kifejezetten én sose szerettem, aminek nem is tudom az okát. De mióta gyerekem van, tetszik-nem tetszik, a farsang van és nem lehet csak úgy elmenni mellette. Az ovi ismét jó munkát végez, hasonlóan, mint a karácsonynál, már jó előre befűtik a gyerekeket, hogy mindjárt itt a farsang, és akkor a szülő meg csinálhat farsangi visszaszámlálóst lassan az adventi kalendáriumhoz hasonlóan, mert minden nap elhangzik a kérdés, hogy "De hányat kell még aludni, hogy farsang legyen?" A "Sokat." mint válasz már nem annyira menő egy 4 évesnek, ezért mi már vadul számolunk vissza, jajjjjdejó. De a farsang nálunk 3 napos, ami az én gyerekem olvasatában azt jelenti, hogy akkor 3 jelmez is kell. Hurrá. Amúgy van kettő, a macskajelmez meg mindig menő és egyszerű, így a harmadik az macska lesz és mindenki boldog.
Az még odáig úgy rendben is van, hogy a gyerekek beöltöznek. De nálunk van szülői farsang is, igenám, ahova a szülőknek is be kell öltözni. Persze, nem kitétel, dehát egy farsangra csak jelmezben megy az ember. Fura, hogy míg a halloweeni beöltözésnek tök nagy lelkes híve vagyok, addig a farsangi beöltözésnek kicsit sem, és mindig szenvedek, hogy mi legyen a jelmezünk. Mert ugye ha már felnőtt farsang és ha már (optimális esetben) az ember a párjával megy, akkor páros jelmez kell. Tavaly valami isteni sugallat hatására tök gyorsan és olcsón megálmodtam a páros jelmezünket, aminek nagy sikere is volt, Superman és Lois lettünk, különösebb befektetés se kellett hozzá, pólót kaptunk kölcsön Krisztiánnak (köszi, Zsuzska :* ) vettünk neki egy szemüvegkeretet, én meg fekete kosztümben voltam és csináltam magamnak egy újságíró igazolványt és készislettünk. Ez az egyetlen igazán remekül sikerült emlékünk van a tavalyi farsangról :D
Ezt valahogy olyan gyorsan el is felejtettük, és akkor most megint itt van a fejtörési lehetőség, hogy mi a töknek öltözzön be egy szülőpáros, amiben még az utcára is ki lehet merészkedni, táncolni és enni is lehet benne, és adott esetben még beszélgetésre is van lehetőség benne?
Sok ajánlattal bombáztam Krisztiánt, de sajnos nem akart mellettem, mint cowboy cowgirl se ló, se indián lenni, pedig szerintem mindkettő remek ötlet. És Krisztivel tök jók voltunk ebben a jelmezben.
Az első számú menekülési útvonal ilyenkor az orvosi köpeny, ami pont olyan, mint a laborköpeny, amiből nekem van egy pár. Csak már voltam orvos is, igaz nem felnőtt farsangon.
Így aztán hosszú elmélkedésem alatt arra a remek megoldásra jutottam, hogy Mickey és Minnie egér leszünk a farsangon, szerintem remek ötlet :D Piros és fekete ruhák kellenek hozzá, amiből nekem van jó sok (főleg a feketéből, hát az még slankít is ;) ), Krisztián meg szerencsére befűzhető egy piros nadrág vásárlására. Ezeken kívül pedig egérfülek és fehér kesztyűk kellenek, na meg orrnak egy-egy pingponglabda. És (remélhetőleg) ennyivel készen is van a jelmezünk. Már úgy a fejemben. Mert másképpen teljesen el vagyok maradva a dolgok beszerzésével, de hát van ez így. A terv valami hasonló. Persze a képen nem mi vagyunk, sajnos, vagy sem, a lánynak mindenesetre sok adottságát elfogadnám ;) Meg a szoknyáját is :)
Akinek egyszerűbb és jobb jelmez ötlete van a tarsolyában, az ne tartsa magában! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése