Adventi kalendárium

Minimális késéssel (hahaha) el is jutottam ide, hogy feltöltsem az idei adventi kalendáriumot, amit készítettem a kis Bélámnak. A késésre nincsen mentségem, ez van, időben elkészült a mű, csak a bejegyzések írásával vagyok "kissé" elmaradva, de ami késik, az nem siet, és abban se vagyok egészen biztos, hogy valaki olvassa-e egyáltalán ezt a  blogot még, vagy csak úgy a saját örömömre írom. Amúgy valszeg igen, a saját örömömre írom, meg azért, hogy jó legyen visszanéznem majd évek múlva, amikor Editke nem igényli, hogy 2 cm távolságban legyünk minden egyes percben egymástól otthon, és rengeteg sok szabadidőm lesz, meg egy tök másik munkám, ahol megbecsülnek és a többi. Tudom, álmodozok, de álmodni szabad ❤

Szóval Editkének az idén teljesen más típusú kalendáriumot készítettem, mint eddig. Annyi a hasonlóság a régiekkel, hogy ezt is én készítettem, jajjjdeügyesvagyok. Azért dicsérgetem így meg magamat, mert más nem nagyon szokott, és az embernek jólesik a dícséret.

A kalendáriumok kindertojás belsőből készültek. Krisztián szerezte be nekem ezeket a belsőket, talán tudni se akarom, hogy honnan és milyen biznisz által, de most nagyon jó hasznát vettem, hogy van 24 darab tök egyforma kis belsőm. Az újrahasznosítást meg amúgy is szeretem. 

A kindertojás belső formája adta az ötletet, hogy szaloncukor formára fogom becsomagolni a kis meglepetéseket, ehhez krepp papírt használtam, mert az egy kicsit nyúlik is, meg könnyen formázható és nem utolsó sorban meg olcsó is. Ragasztani is könnyen lehet rá, ez is fontos szempont volt, mert a kalendáriumokhoz tartozó számokat nem csak úgy ráírtam a szaloncukrokra, hanem vadásztam a neten nagyon kis dizájnos számokat, és azokat kinyomtattam, vágtam (kitéptem a hajam, hogy 24 kis kört miét akartam egyesével kivágni, felragasztani...), ragasztottam, és voilá, készen is lettem a kis cukorkákkal.

A cukrokat szalagra kötöttem fel, a 24 szalagot összekötöttem, és felakasztottam Editke szobájának az ajtajára. 

A kindertojásokba pedig nem feltétlenül édesség és kifejezett kézzelfogható ajándék került, hanem minden napra egy kis versike (igen, azokat is egyesével formáztam be, nyomtattam, vágtam, hajat téptem...) lett az ajándék, amit innen töltöttem le, ezúton is köszönöm, és minden napra egy közös tevékenység is ajándékká lépett elő, ehhez az ötletet pedig Judit munkatársamnak köszönöm. Hiszen nem volt könnyű 24 különböző, és hétköznapokon, akár este későn is végrehajtható programot kitalálni, és ehhez nyújtott nagy segítséget nekem Judit az ő gyűjteményével. Így lépett elő adventi kalendárium ajándékká a közös éneklés gyertyafényben, az együtt alvás, a habos kakaó ivászat vagy éppen az extra habfürdőben való fürdés. ÉS amik eddig sorra kerültek, mind hihetetlen nagy sikert arattak Editkénél, és nem hiányolja a kézzelfogható ajándékokat, bár néha egy-egy kis pecsét, vagy kitűző formájában azok is előkerülnek. De a célom az ezévi kalendáriummal az volt, hogy ne csak a pénzért vásárolt ajándék legyen az ajándék Editkének se, hanem tudjunk örülni annak, hogy pizzát eszünk vacsira, vagy hogy mindannyian bebújunk egy takaró alá, és fejből mesét mondunk. Szerintem erre nagyobb szükség van, mint egy 25. legóra. Aztán lehet nincsen igazam, de az én világomban ez most nagyon bejött. 

További újításom erre az évre, hogy készítünk egy adventi naplót. A napló egy sima füzet, amit befedtem karácsonyi csomagolópapírral, ebbe ragasztja bele a nyuszi minden nap a kis versikét, amit talál a kalendáriumba, ő ír bele minden egyes napot, rajzolhat, ragaszthat szabadon bele, és minden nap készítünk egy fényképet, amit kinyomtatok neki és azt is odaragasztjuk az adott naphoz. Nekem ez tetszik a legjobban, mert ez egy örök emlék lesz, amit évek múlva is jóleső érzéssel fogunk kinyitni. Tudom, mert évekig vezettem neki ehhez hasonló kis naplót, csak sajnos az utóbbi években már nem volt rá kapacitásom, hogy csináljam, pedig a régieket nagyon szereti lapozgatni, nézegetni és most már olvasni is Editke. 

Az idei évben Krisztiánnak is készítettem kalendáriumot, mert olyan rendes vagyok 😇 Az ötletet a gyereketetőről vettem, ezúton is köszönöm. Sablonokat onnan töltöttem le, vágtam ki, majd ragasztottam fel egy vastag kartonra. Az ablakok alatt idézetek vannak, amiket én magam kerestem ki, személyre szabottan Krisztiánnak, és amennyire rajta látni lehet, nagyon tetszik is neki, így örülök, hogy meg tudtam lepni ezzel a kalendáriummal. Néha csokit is rakok neki a közepébe, hogy ne legyen olyan sovány 😁

Az én kalendáriumos nyuszifüleim.