Karácsony? Karácsony!!!

Trendi lett a karácsony nemszeretés, legalábbis annak hangoztatása, hogy nem jó senkinek a tökéletes karácsony, meg nincs is olyan. Ami amúgy igaz is lehet, de aki szereti a karácsonyt, mint mondjuk én, az elgondolkodik, hogy ez a világ ismét a feje tetejére állt. 

Nyilván nincsen abban semmi rossz, ha valaki nem szereti ezt a tömény boldogság mázat, ami sokszor a karácsonnyal jár, mert a nagy része képmutatás. Azzal sincsen baj, hogy nem sütünk bejglit, meg hókiflit szorgosan egy héten keresztül. A karácsony úgysem a  kajában és sütiben lakik, hanem a szívünkben. Viszont ha valakinek attól karácsony a karácsony, hogy van hókifli, bejgli meg halászlé, akkor csinálja azt, és ne akarjon belőle senki karácsonymártírt csinálni (ezt a szót is mostanában olvastam és tudtam meg, hogy létezik és szerintem szörnyű, mert egy oximoron), meg bolondnak nézni, hogy minek főz, a karácsony is csak egy nap, és minek rá készülni. Aki nem akar, ne készüljön, aki akar, az meg készüljön, aztán mindenki úgy ünnepel a végén, ahogyan akar. Meg amúgy is legyen világbéke 😇 

De ez ami mostanában ömlik az emberre, nekem már sok. Ebben a világban mindenkinek verbálisan vagy akárhogyan bántalmazó szülei vannak? Akikkel természetesenhogy nem akar együtt lenni karácsonykor, mert esetleg meg kell hallgatnia egy darab karácsonyi éneket, és normálisan kell (vagy illik?) viselkednie? És ez már tényleg bántalmazásnak minősül? Komolyan, akkor nekem nagyon rossz lesz, ha Editke felnő, mert bizony én is azt fogom akarni, akármennyire is nincsen jogom hozzá, hogy velem is legyen karácsonykor. És csomagolni fogok neki hókiflit, már ha megtanulok sütni egyáltalán hókiflit. Aztán tőlem azt csinál karácsonykor, amikor nem velem van, amit akar, ha úgy tartja kedve, ehet pizzát szenteste, ha neki az a jó. De szerintem tök normális együtt lenni karácsonykor a családunkkal. Aztán persze nyilván van, akinek nem, de akkor az meg ne kifogásokat keressen, hanem mondja meg, hogy pizzát akar enni és egész nap pizsiben flangálni, mert neki az a karácsony. Aki szereti, megérti, aki nem, annak meg úgyis mindegy. Nekem az a karácsonymártír, aki odamegy a családjához, pedig semmi kedve hozzá és húzza az orrát mindenre, aztán meg megír egy fb posztot, hogy neki milyen rossz. 

És hogy ennek a bejegyzésnek mi értelme van? Nem tudom, amúgy lehet, hogy semmi. De amikor egy karácsonyi filmben olyan van, hogy "szarácsony", illetve a fb-on, vagy bármilyen felületen szinte ömlik az emberre, hogy a karácsony egy milyen ostoba ünnep, de ennek ellenére azért csak vegyünk 2 méteres fát, és zsúfoljuk tele az alját ajándékkal, mert azt majd lehet posztolni és boldognak tettetni magunkat, de közben az egésztől hányunk, hát ez a felfogás nekem nem fér az agyamba. És bár 25 oldalt tele tudnék írni ezzel a  gondolatkörrel, nem teszem, mert az nem a kreatív énem lenne, és nem is ide való. De ennyi kikívánkozott a nagyvilágba, hogy igenis, én szeretem a karácsonyt, szeretek rákészülni, szeretek ajándékot venni és készíteni is a saját kezemmel, aztán csomagolni, szeretek karácsonyi dalokat hallgatni, mézeskalácsot sütni, forralt bort inni és korcsolyázni a karácsonyi vásárban. Mert nekem így az ünnep. És elfogadom, ha másnak nem, de attól még ne tolja már minden sarkon az orrom alá valaki, hogy a karácsony hülyeség.