Már lassan egy hónapja megfogant az agyamban a gondolat, hogy a praktikában látott nyaklánc mintájára napraforgós kitűzőt fogok hímezni magamnak. A gondolat kissé lassan fordult át rendes munkába, és tartottam tőle, hogy nem is fog elkészülni a műremekem az adott időre, de végül belehúztam és csak készen lett a mostani hét keddjére. Az volt az utolsó időpont, hogy készen legyen, mert eredetileg a toulousi utamra szerettem volna magammal vinni a kis kitűzőt, mert nem volt feladott poggyászom, így viszonylag kevés ruhával kellett megoldanom a konferenciát, és azt gondoltam, hogy a fekete-barna rucijaimat szuperül fel fogom tudni dobni egy napraforgós kitűzővel, pluszban nagyon menő is leszek, hogy egy klímaváltozásos napraforgós konferencián ilyen kitűzőm van. De sajnos nem lett készen, sőt, addig még csak el sem kezdtem hímezni a kitűzőt, így maradt utolsó lehetőségnek a Vörös József emlékérem átadója, mint menő alkalom, ahol lehet napraforgóval feszíteni. Persze hétköznap is hordhatom, nem arról van szó, csak na, szerettem volna valamit mindkét eseményre, ami nem szokványos, de nem is hivalkodó, és ez a kitűző szerintem pont olyan. A toulousi konferenciát meg megoldottam egy nagyon tuti gyűrűvel és két jó sállal 👍Így is túlöltözött voltam a sok francia között, ki gondolta volna, amúgy meg olyan hideg is volt, hogy kb minden létező ruhát magamra vettem, hogy ne fagyjak meg előadás közben. De az egy másik történet, most a kitűzőről akarok írni.
Az ötletet a praktikában láttam, de ismét azt kell leírnom, hogy csalódtam ebben az újságban. Miért? Azért, mert egyáltalán nem adtak praktikus tanácsokat a hímzéshez, ugyan nem vagyok teljesen kezdő hímző, de így is bőven volt, amit kibontottam, mert nem úgy mutatott, ahogy kellett volna, és kb magamtól jöttem rá, hogyan kellene jól csinálni. Egy kezdőnek sztem már az első fél órában elment volna az életkedve is. Másrészt amire anya és Zsuzska hívta fel a figyelmemet, hogy tökre kár volt előre kivágni a kitűzőt, azt csak akkor kellett volna, mikor már készen vagyok vele. Ami tök jogos, mondjuk a széleit akkor is kivágva kellett volna hímeznem, mert körbe van hímezve az egész, de lényegesen könnyebb lett volna a belső részeket úgy hímezni, hogy egy nagyobb anyagot fogok a kezemben. Aztán ami nagy sérelmem, hogy a praktika szerint ezt a kitűzőt "röpke egy órácska" alatt ki lehet hímezni. Hát nem tudom, lehet tényleg ennyire béna vagyok (nem), de nekem a vége 7 óra lett. Az akárhogyan is nézem is sokkal több, de mondjuk tényleg béna vagyok, és 2x lassabban hímzek, mint az átlag, akkor se jön ki sehogy az egy óra. Vagy a praktika géppel hímez, és közben kézi hímzést reklámoz....
Na de a mű elkészült a nagy napra az Akadémiai díjátadóra!
Mi mással, mint fekete-barna kombinációval viseltem, jól feldobta ezt az öltözéket.
De fázis fotókat is készítettem abban a korántsem röpke 1 órácskában, amíg hímeztem.
Ez volt az alap kiindulópont, látszik az eredeti minta is, ahol inkább rózsaszínes beütés uralkodik színben és nem is kitűzőnek, hanem nyakláncnak van elkészítve.
Az elején még viszonylag lelkes voltam.
De kb ez után a pont után azt éreztem, hogy ez sose lesz készen, és hiába szépek a szirmok, a többi rész valahogyan nem az igazi. Valószínűleg ez a minta előre kivágása miatt volt így.
És a végeredmény, közelről, több bajom is van sajnos vele... Egyrészt, hogy kikandikálnak az anyagvégek, hiába vagdostam, mindig volt egy-egy szál, ami éppen akkor akart kijönni, mikor ott hímeztem, neeeem, nem lettem ideges tőle, dehogy. A nehézséget még az is okozta, hogy a praktika szerint ezt egyből filc anyagra kell hímezni, hát nekem ez nem sikerült, ezért én szövetre hímeztem, ami viszont nem volt elég merev, ezért alá tettem egy filcet, ami miatt jó vastag lett az egész, és lehet ezért is haladtam lassan.
Összhatásban azért nem nézett ki rosszul, messziről még akár szépnek is lehet gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése