Az óévet egy szuper évértékelő poszttal szerettem volna zárni, de végül annyi mindent csináltam az év utolsó napjaiban, hogy nem kerültem gép közelbe, és elmaradt a dolog. Végleg nem maradt ki az életből az évértékelés, mert azt gondolom, hogy nekem alapjaiban nagyon is sikeres év volt a 2018, így illik megemlékezni róla egy hosszabb bejegyzésben, de nem ez lesz az a bejegyzés még.
Félek is a 2019 évtől, mert ha olyan jó volt az előző év, akkor nehogy rosszabb legyen az azt követő, hiszen az élet csupa hepehupa, és nem lehet, hogy a hepe után ne hupa jöjjön, hanem újra hepe, de hátha felül lehet íri ezt a vélekedést, így jó sok tervem van 2019-re is, aminek már ma neki is álltam, hogy biztosan minden tervemnek a végére érjek. Például ma ezért semmi mást nem csináltam jórészt, csak könyvet olvastam, mert bár igyekszek mindig olvasni, de sokkal-sokkal többet szeretnék, és most ezt kezdtem el. Szerencsére lefogyni és többet sportolni nem akarok, ezek a hagyományos újévi fogadalmak, ezért nem lehet januárban beférni rendesen edzésre, de hát ott van még 11 másik hónap, amikor senki nem fogad meg semmit, januárban meg lehet futni, ha az ember nem akar heringként eltölteni a tornateremben egy hónapot. Szóval életmódra vonatkozó, táplálkozással kapcsolatos fogadalmaim nincsenek erre az évre. Szeretném azt tartani, amit évek óta csinálok, gondolom, ha eddig ment, akkor ez után is menni fog.
Viszont meg kell írnom legalább 2 cikket az év első negyedében. Persze azok nem ilyen irományok, mint amiket ide kitesz a blogra egy ember, hanem rendesen felépített, irodalmi adatokkal teletűzdelt, szépen megfogalmazott, leginkább angol nyelvű és impakt faktoros cikkek. Szeretem, mikor azt mondják sokan, hogy ebben az évben ennyi meg ennyi "cikke" jelent meg különböző platformokon, és ez a szám sose 10 alatti. Azok a cikkek nem olyan típusú cikkek, mint amiket egy kutatónak kell produkálnia. A kettő össze sem mérhető. Az élet fricskája viszont, hogy azokat a cikkeket, amiket a hagyományos értelemben vesznek a mindennapi emberek, rengetegen el is olvassák, így igazi cikkírónak tekintik azokat az embereket, akik ezeket írják, míg a kutatókat a legtöbb esetben nem értik, hogy mit tökölődnek hónapokat egy -egy cikkel, mire megjelenik, és miért írnak egy évben "csak" kettőt, és ők miért örülnek ennek annyira. Azért, mert a szakmai folyóiratoknak van bírálója, nem is egy, és nem is túl kedvesek, és igen, egy-egy cikkre néha hónapokat kell várni, mire egyáltalán megjelenik, és lehet senki nem is olvassa el őket, nem úgy, mint az internetes portálokon megjelenő szupercikkeket. De a kettőnek alapjaiban más a funkciója. Lehet külön nevet is kellene adni nekik, az egyik maradhatna cikk, a másiknak meg kellene valami más név. De hát nekem nem az a feladatom, hogy tömegcikket írjak, amit mindenki elolvas és elsőre magáévá tesz. Szóval ebből kell nekem megírni 2 darabot. Ha nem hármat. Ez van, ezzel el vagyok maradva, és engem ez alapján is mérnek.
Aztán ami még igazi nagy fogadalom, az az, hogy próbálom más szögből nézni a dolgokat, és embereket. Ehhez nem akarok nagy kommentárt fűzni, ez is egy fogadalom, hátha az idén menni fog.
Aztán célom még sok van, amiket a kis bullet journalomba le is írtam, illetve le is fogok, ha meglesz az új csillivilli ponthálós (ezt le kell írnom nagybetűvel is PONTHÁLÓS) füzetem.
Az új évet pedig itt a kreativ blogon a kis minifogadalmaim után egy rétes recepttel szeretném nyitni, ami bár nagyon egyszerű, de pont annyira finom is. Akkor egyszerű, ha nem december 31-én akarunk délben előre legyártott, tehát BOLTI réteslapot venni. Ha mégis így teszünk, akkor rendkívül bonyolult a recept, hacsak Krisztián halált megvető bátorsággal be nem megy az Aldiba a szilveszteri hajrában 😂
Hozzávalók:
- egy csomag bolti rétestészta
- egy nagy fej káposzta
- zsír, cukor, só, bors
- olvasztott vaj
A káposztát almareszelőn lereszeljük, besózzuk és állni hagyjuk egy 20 percig. Utána a levét kinyomkodjuk, közben egy serpenyőben megolvasztjuk a zsírt, amin megfuttatunk kb 2 kanál cukrot. Erre tesszük a kicsavart káposztát, amit megdinsztelünk. Ha készen van, ízlés szerint még sózzuk és borsozzuk is.
A kész rétestésztából egy lapot egy konyharuhára teszünk, megkenjünk olvasztott vajjal, ráteszünk még egy lapot, azt is megkenjük és befedjük egy harmadikkal. Erre tesszük egy csíkba a párolt káposztát és a konyharuhával felcsavarjuk. 180 fokon kb 20 percig sütjük. Ha készen van, hagyjuk kihűlni és felvágjuk. Én két rudat csináltam, egyből el is fogyott, frissen a legfinomabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése