Fonalgombolyag kiasasszony

avagy gyártsunk otthon farsangi jelmezt, mert mekkora buli! Jaaa, nem is az...

Azokban az években, amelyekben készítek Editkének farsangi jelmezt megfogadom, hogy soha többet, inkább veszek boltban készet, sőt, még drágát is, csak ne kelljen itthon kínlódnom azon, hogy az alapul vett leírások néha nagyon elnagyoltak, hogy nem mindent tudok úgy megcsinálni, ahogyan le van írva, és egyáltalán, tök idegőrlő jelmezt készíteni úgy, hogy tudod, ha elrontod, a gyereked csalódott lesz, ami egy dolog, de jelmeze se lesz, és még lehet menni venni a boltba másikat. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az előbb felsorolt dolgok csak az én félelmeim, eddig még soha nem rontottam el jelmezt, vagy nem annyira, hogy ne lehetett volna orvosolni, Editke soha nem volt még csalódott, és nem is vettem még a boltban másikat azért, mert amit készítettem, nem sikerült. Szóval ezek az én alaptalan félelmeim, amikről bár hiába tudom, hogy alaptalanok, mégis hagyom magam általuk megfélemlíteni, ami szörnyű! De ez van. Aggódok. De az évek során már egészen jól előrehaladtam abban, hogy csökkentsem az aggódással töltött idő hosszát, és az aggódnivalók számát is. Csak még nem vagyok ennek az útnak a végénél. 

Az idén Editkét mindenképpen arra akartam rábeszélni, hogy Rubik kocka legyen a farsangon, de nem voltam sikeres. Elmúltak már azok az idők, amikor képes voltam csak azáltal befolyásolni az ízlését, hogy az anyja vagyok. Ez már nem elég, így nem lett az idén Rubik kocka. De jövőre még lehet 😉

Így aztán böngésztük a netet, hogy mi legyen a jelmez, és mivel tavaly nem készítettem jelmezt, mert egyszerűen csak pandamaci volt Editke egy pandás szoknyában, fekete felsőben és a toulousi szerzeményű maszkkal, így valahogy elfelejtettem, hogy nem akarok én igazán farsangi jelmezt készíteni. És remekebbnél remekebb ötletek jöttek szembe, mint habfürdő, bagoly (dejó, hogy nem abba vágtam bele), búvár és a fonalgombolyag. Igazából azért hagytam magam rábeszélni a fonalgombolyag elkészítésére, mert Editke kitalálta (illetve erős nyomás hatására elültetődött a fejében, köszi, Léna 😈), hogy sellő akar lenni. Hát azt semmiképpen nem szerettem volna, mert egyrészt a sellő felül egy melltartóban van, ami a mi februári időjárási körülményeinkben nem annyira buli, másrészt szerintem béna jelmez (és én vagyok az anyja!), harmadrészt tutira nem varrok sellőjelmezt, ezt azért már beláttam, hogy nem fog menni, negyedrészt a készen kapható jelmezeket nem találtuk szépnek Editkével. Ezért gondoltam, hogy valami szuper DIY jelmez lesz a megoldás és trallallla, szép az élet, és itt is volt nekünk a fonalgombolyag. Leírás is volt hozzá, szerencsére (itt, az alapötlet DIY jelmezekhez és a rubik kocka is, itt). Így megvilágosodtam viszonylag gyorsan, hogy a jelmezhez szükségem lesz ipari mennyiségű zseníliadrótra, ami nem egy olcsó dolog. De Editke saját maga kitalálta, hogy ő színes fonalgombolyag szeretne lenni, nem egyszínű, így már kicsit könnyebb volt a helyzetem, mert a múltkor láttam a pepcoban több színű drótot egybecsomagolva, és a pepco nem drága hely. El is ballagtam a boltba, és ugyan volt zseníliadrót, de nem túl szép színekben, de volt benne csillogós, ami valami okból megfogott, így vettem is 5 zacskóval. Mikor fizettem, akkor szembesültem vele, hogy el van árazva a drót, és kb fele annyiba kerül, mint ami rá van írva, így mentem még egy körre, és vettem még 5 zacskóval. A maradékot szerintem a következő úgy 20 évben el is használjuk. Aztán egy kínaiban találtam nagyon szép rózsaszínűt, abból is vettem, és az lett az alapja a fonalgombolyagnak.

Kellett még papír a gombolyaghoz, vastag és viszonylag nagy, ami körbeéri Editkét. Erre nem vagyok büszke, de a legutáltabb irodatársam kb 10 éve hánykódó tudományos poszterét ítéltem meg erre a legmegfelelőbb alapanyagnak. Ok, nem szép dolog, de ő meg annyira egy utolsó le se írom micsoda velem szemben, hogy ez a poszterelvétel és felszabdalás semmi ahhoz képest, ami ő csinál, szóval ez kellett a lelkemnek, és tudom, hogy a pokol tüzén égek majd el, de akkor is. A poszter alapvetően mindig jó strapabíró anyagra készül, ezért találni se lehetne ennél jobb alapanyagot. 

A kötőtűknek először nem tudtam, hogy mit vegyek, első gondolatom a függönykarnis volt, de az egyik (kedves) munkatársam javaslatára egy nádpálcát használtam erre, amit Krisztián kettéfűrészelt, a végére meg ragasztottam két fagolyót, azt itthon találtam a kellékes dobozaim egyikében. 

Miután minden cucc megvolt, készülhetett a jelmez. Azt olvastam a leírásban, hogy ez egy ultra könnyen elkészíthető jelmez, és sajnos el is hittem, hogy az... Csupáncsak 4 órán át csomóztam, ragasztottam (közben égettem össze magam a ragasztópisztollyal, mert a zseníliadrót nem egy könnyen ragadó valami, különösen a  csillogósok nem, azok közül sok oda se ragadt), mértem Editkét, vágtam (a papírt, nem Editkét), újra ragasztottam és kergültem meg. Pedig Editke is segített, mert az első lépés az volt, hogy a drótokat hármasával össze kellett csavarni. A hármat a leírás adta meg, de végül én átalakítottam, mert Editkére óriási lett volna a 3 drót, így miután összecsavargattuk őket hármasával kb fél óra alatt, egy újabb fél óráig lecsavartunk róla egyet, hogy kettesek legyenek és a maradékot újra összecsavartuk... Itt kellett volna abbahagyni, de nem tettem! 

Kivágtam a POSZTERből egy akkora csíkot, ami körbeérte Editkét és olyan széleset, ami engedi majd, hogy le tudjon ülni a jelmezben. Ez is az én alakításom volt az eredetihez képest, mert abban szerintem a kislány nem tud leülni, de akkor meg egész nap álljon a jelmezben, meg hogy fog pisilni, szóval én ezt átalakítottam. Ráragasztottam a két oldalára a tépőzárat, hogy oldalról is le tudja majd venni. 

És ezután jött a legrosszabb rész, a zseníliadrótok felragasztása egyesével.... Nem szépítem, rengetegszer megégettem magam, ez ránézésre egyszerű dolognak tűnik, de amikor egy hengerre kell felragasztani kis drótokat kevés helyen benyomva a ragasztópisztolyt, na az nem egy könnyű művelet.

De készen lett! És ami a lényeg, Editkének annyira tetszik, és fonalruhának hívja, és szerinte ez a legjobb jelmez, amit valaha is látott 😎 Csakis ezért érte meg szenvedni vele.

Még ami hiányzik róla, az egy pánt szerű valami, egy gumi vagy ilyesmi, ami megtartja Editke vállán az egész cuccot, ezt majd még valami pihentebb órámban felragasztom, mert így nem áll stabilan rajta a jelmez. Ezt az eredeti leírás nem írta, el se tudom képzelni, azon a gyereken hogyan áll meg a jelmez.