Répatorta

Kit tudja, milyen apropóból, de most valahogy úgy érzem, hogy a csapból is a répatorta folyik. Nem szerettem eddig a  répatortát, persze, nem is ettem még soha :D így mondjuk könnyű nem szeretni. Valahogy olyan volt nekem ez a répatorta, mint a sütőtök, hogy elve bizarr, egy zöldségből tortát sütni? Ráadásul pont répából? Nem az, én szeretem a répát, répasalátának, husilevesbe, párolva, bébirépaként konzervben, na de tortába? Nekem fura, bár annyi furcsa dolgot ettem már, hogy nem is értem, miért az.
De a hosszú hétvége alatti egyik sétánk alkalmával úgy jártunk, hogy a kedvenc rétesesünk, ahol uzsonnázni akartunk a kis nyuszikával, be volt zárva. Ami eleve felfoghatatlan, mert egy idegenforgalomból élő város közepén egy jól menő, csilli-villi réteses miért van bezárva vasárnap délután? Nem értettük a dolgot, de mivel Editkének nem vittünk opcionális másik kaját, ezért kénytelenek voltunk valami kajás hely után nézni, és mit ad isten, pont egy cukrászdában kötöttünk ki egészen véletlenül :D ahol nagy sütiválaszték érthetetlen okból nem volt (ez a nap az érthetetlen dolgok napja volt úgy tűnik), pedig szokott lenni sokféle finom sütike, de most kb a tejszínhabos csodák és a gesztenyepürék körül ki is merült a választékok lehetősége. Tejszínhabos sütit nem szívesen adok Editkének, bár ő nagyon szeretné, a gesztenyepürébe meg általában raknak rumot, ezért még lehetőségnek ott maradt a répatorta. Egy darabig nézegettem, répatorta, hmmmm, nem is tudom, merjek-e adni a kis nyuszinak, dehát ha már nyúl, csak szereti a répát és akkor a répatortát is, így lesz ami lesz alapon vettünk neki egyet. És Editkének annyira ízlett a répatorta, hogy benyomta az egész szeletet (pedig elég nagy tortaszelet volt, tényleg), csak a végén adott nagylelkűen nekem és az apjának is egy-egy falatot :) És akkor szembesültem én is vele, hogy ez a répatorta bizony finom. Nagyon finom. És nem is répa ízű (az meg hogy lehet, nem tudom, de tényleg nem, fura ez, mint minden aznap :))
Ezért aztán itthon elkezdtem keresni a répatorta recepteket nagy vehemenciával, hogy esetleg a táplálkozási szempontból kevésbé "értékes" dörmit lecseréljem valami másra.
Nálunk ugye kardinális kérdés ez a dörmi, mert Editkének valamit muszáj ennie miközben hazajövünk a bölcsiből, ez vagy dörmi vagy banán szokott lenni, már egy falattól is megnyugszik, de az az egy, az kell, és ha nincs, akkor hiszti van. Így bővíteni kell a repertoárt, nincs mit tenni, amire pont jó lehet a répatorta.
A receptek nagy részével az a bajom, hogy van benne mandula vagy dió, persze darálva, de azt nem szívesen adnék Editkének, pedig elvileg már lehetne, és valószínűleg a cukrászdaiban is volt, de nem tudom, azzal még szeretnék egy kicsit várni, érthetetlen okból :)
Ezért variáltam több recepttel, és így készült el a nemes egyszerűséggel Editke répatortájának elnevezett süti.
Hozzávalók:

• 10 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg kukoricaliszt (a lisztek felét helyettesítik általában dióval vagy mandulával, esetleg csokival, de még kókuszreszelékes változat is van...)
• 10 dkg cukor
• 10 dkg cukornak megfelelő stívia (fogyókúra van!)
• 4 tojás
• 1 teáskanál sütőpor
• késhegynyi gyömbér
• egy teáskanál fahéj
• 1,5 dl étolaj 
• 50 dkg reszelt répa

Ha csinálunk mázat is a tetejére (én kihagytam, ami miatt Krisztián reklamált, ezért később pótoltam rá)

• 10 dkg krémsajt (natúr)
• 10 dkg mascarpone sajt (lehet az egész krémsajt, vagy az egész mascarpone is)
• 10 dkg porcukor

A tésztához a liszteket összekeverjük a sütőporral, a fahéjjal és a gyömbérrel, hozzáadjuk a reszelt répát. A cukrot és a stíviát az egész tojásokkal és az olajjal kikavarjuk, majd a lisztes keverékhez adjuk. Az egész masszát beletesszük egy sütőpapírral kibélelt formába (lehet az tortaforma vagy muffin forma, vagy sima tepsi, az íze ugyanolyan marad így is úgy is). Lehet vajjal is kikenni a formát, de nekem nincsen ehhez türelmem, ráadásul tuti, hogy akkor pont bele akar ragadni a süti, és akkor még idegbeteg is leszek, ezért nekem nagy barátom a sütőpapír, mindent abban sütök, nem ragad le, mosogatni is könnyebb, bár nem valami környezetbarát sajnos, de hát valamit valamiért. 180 fokon kb 50 perc alatt megsül.
Ha akarunk rá mázat, akkor megvárjuk, amíg kihűl a tészta, addig összekeverjük a máz hozzávalóit, utána a tortára kenjük és hagyjuk a hűtőben kicsit megdermedni. Sokan csokit (fehéret vagy "rendes" csokit) tesznek a tetejére, gondolom úgy is finom. A fehér csokival szerintem jobban néz ki, de biztos rendes csokival is jó.
Nekem csak ilyen naturális képem lett a tortáról, mert szerintem így is tökéletes, de persze Krisztiánnak minden sütibe/re kell valami minimális krém, ezért ő kap rá mázat.

Igazából a sütit könnyű elkészíteni, csak a legutálatosabb dolgon,a  répák reszelésén legyünk túl... Vagy bízzuk rá nálunk sokkal ügyesebb emberre (az urunkra pl :)). Én személy szerint rettenetesen utálok reszelni, legyen az bármi, a sajttól elkezdve a káposztán keresztül a répával bezárólag mindent, úgy ámblokk. Valószínűleg ezért is eszük kevés répasalátát és káposztás tésztát, pedig mindkettőt nagyon szeretem. Talán ez az egyetlen konyhai munkálat, amit nem szeretek csinálni, persze a panírozás mellett, amit szintén nem igazán csípek. Talán azért nem, mert mindegyik olyan hosszadalmasnak tűnik, sok vele a vesződség, ha nem figyelek, akkor minden répás vagy panírozás esetén lisztes lesz, amitől sokkot kapok. Mire ezt a répamennyiséget lereszeltem, már egyenesen zsibbadtak az ujjaim, nesze neked heti 3 TRX, a répát alig bírom lereszelni. Bár lehet az volt a baj, hogy túl vékonyak voltak a répák, és így annyira szorítottam őket, hogy kiállt az ujjam, ki tudja. Mindenesetre megérte a vesződséget, finom lett a torta. Bár nem hinném, hogy valaha is ki fogja ütni a dörmit, dehát soha nem lehet tudni, én hiszek a csodákban is :)
Editke ilyen türelmetlenül várta a tortáját a cukiban:

Aztán répatorta evés után (majdnem utána...) ilyen elégedetten vigyorgott :DD

 Ezért megéri reszelni is..... akár egy órát is :D