De a hosszú hétvége alatti egyik sétánk alkalmával úgy jártunk, hogy a kedvenc rétesesünk, ahol uzsonnázni akartunk a kis nyuszikával, be volt zárva. Ami eleve felfoghatatlan, mert egy idegenforgalomból élő város közepén egy jól menő, csilli-villi réteses miért van bezárva vasárnap délután? Nem értettük a dolgot, de mivel Editkének nem vittünk opcionális másik kaját, ezért kénytelenek voltunk valami kajás hely után nézni, és mit ad isten, pont egy cukrászdában kötöttünk ki egészen véletlenül :D ahol nagy sütiválaszték érthetetlen okból nem volt (ez a nap az érthetetlen dolgok napja volt úgy tűnik), pedig szokott lenni sokféle finom sütike, de most kb a tejszínhabos csodák és a gesztenyepürék körül ki is merült a választékok lehetősége. Tejszínhabos sütit nem szívesen adok Editkének, bár ő nagyon szeretné, a gesztenyepürébe meg általában raknak rumot, ezért még lehetőségnek ott maradt a répatorta. Egy darabig nézegettem, répatorta, hmmmm, nem is tudom, merjek-e adni a kis nyuszinak, dehát ha már nyúl, csak szereti a répát és akkor a répatortát is, így lesz ami lesz alapon vettünk neki egyet. És Editkének annyira ízlett a répatorta, hogy benyomta az egész szeletet (pedig elég nagy tortaszelet volt, tényleg), csak a végén adott nagylelkűen nekem és az apjának is egy-egy falatot :) És akkor szembesültem én is vele, hogy ez a répatorta bizony finom. Nagyon finom. És nem is répa ízű (az meg hogy lehet, nem tudom, de tényleg nem, fura ez, mint minden aznap :))
Ezért aztán itthon elkezdtem keresni a répatorta recepteket nagy vehemenciával, hogy esetleg a táplálkozási szempontból kevésbé "értékes" dörmit lecseréljem valami másra.
Nálunk ugye kardinális kérdés ez a dörmi, mert Editkének valamit muszáj ennie miközben hazajövünk a bölcsiből, ez vagy dörmi vagy banán szokott lenni, már egy falattól is megnyugszik, de az az egy, az kell, és ha nincs, akkor hiszti van. Így bővíteni kell a repertoárt, nincs mit tenni, amire pont jó lehet a répatorta.
A receptek nagy részével az a bajom, hogy van benne mandula vagy dió, persze darálva, de azt nem szívesen adnék Editkének, pedig elvileg már lehetne, és valószínűleg a cukrászdaiban is volt, de nem tudom, azzal még szeretnék egy kicsit várni, érthetetlen okból :)
Ezért variáltam több recepttel, és így készült el a nemes egyszerűséggel Editke répatortájának elnevezett süti.
Hozzávalók:
- 10 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 10 dkg finomliszt
- 10 dkg kukoricaliszt (a lisztek felét helyettesítik általában dióval vagy mandulával, esetleg csokival, de még kókuszreszelékes változat is van...)
- 10 dkg cukor
- 10 dkg cukornak megfelelő stívia (fogyókúra van!)
- 4 tojás
- 1 teáskanál sütőpor
- késhegynyi gyömbér
- egy teáskanál fahéj
- 1,5 dl étolaj
- 50 dkg reszelt répa
- 10 dkg krémsajt (natúr)
- 10 dkg mascarpone sajt (lehet az egész krémsajt, vagy az egész mascarpone is)
- 10 dkg porcukor
Ha akarunk rá mázat, akkor megvárjuk, amíg kihűl a tészta, addig összekeverjük a máz hozzávalóit, utána a tortára kenjük és hagyjuk a hűtőben kicsit megdermedni. Sokan csokit (fehéret vagy "rendes" csokit) tesznek a tetejére, gondolom úgy is finom. A fehér csokival szerintem jobban néz ki, de biztos rendes csokival is jó.
Nekem csak ilyen naturális képem lett a tortáról, mert szerintem így is tökéletes, de persze Krisztiánnak minden sütibe/re kell valami minimális krém, ezért ő kap rá mázat.
Igazából a sütit könnyű elkészíteni, csak a legutálatosabb dolgon,a répák reszelésén legyünk túl... Vagy bízzuk rá nálunk sokkal ügyesebb emberre (az urunkra pl :)). Én személy szerint rettenetesen utálok reszelni, legyen az bármi, a sajttól elkezdve a káposztán keresztül a répával bezárólag mindent, úgy ámblokk. Valószínűleg ezért is eszük kevés répasalátát és káposztás tésztát, pedig mindkettőt nagyon szeretem. Talán ez az egyetlen konyhai munkálat, amit nem szeretek csinálni, persze a panírozás mellett, amit szintén nem igazán csípek. Talán azért nem, mert mindegyik olyan hosszadalmasnak tűnik, sok vele a vesződség, ha nem figyelek, akkor minden répás vagy panírozás esetén lisztes lesz, amitől sokkot kapok. Mire ezt a répamennyiséget lereszeltem, már egyenesen zsibbadtak az ujjaim, nesze neked heti 3 TRX, a répát alig bírom lereszelni. Bár lehet az volt a baj, hogy túl vékonyak voltak a répák, és így annyira szorítottam őket, hogy kiállt az ujjam, ki tudja. Mindenesetre megérte a vesződséget, finom lett a torta. Bár nem hinném, hogy valaha is ki fogja ütni a dörmit, dehát soha nem lehet tudni, én hiszek a csodákban is :)
Editke ilyen türelmetlenül várta a tortáját a cukiban:
Aztán répatorta evés után (majdnem utána...) ilyen elégedetten vigyorgott :DD
Ezért megéri reszelni is..... akár egy órát is :D
Én sem ettem még répatortát, de a leírtak és a kép alapján nagyon finom lehet! :) Na meg Editke elégedett arcocskája is mindent elárul! :D
VálaszTörlésEgyszer próbáld ki, Anita, ha a reszelésen túl vagy secpecc készen van, hátha a fiúknak is bejönne!
TörlésEn nagyon szeretem a repatortat, bar elkesziteni pont a reszeles miatt ki nem allom, nekem is gorcsol mar a vegen mindenem es mindenhova repul a reszelt repa pfff. De utana...hmmm. Allitolag cukkinibol is finom tortat lehet csinalni:)
VálaszTörlésAkkor nem csak én utálom a reszelést, ez némiképp megnyugtat :) Cukkinitortát még csak nem is hallottam, de utána fogok nézni. Mindig olyanokat tudsz, Ildi, csak lesek :D
TörlésEditke iszonyat aranyos :) és a torta is finomnak tűnik, na majd ha meggyógyultam sütit cserélünk ;)
VálaszTörlésKöszi, Zsuzsi! Tényleg finom, és bent hagytam véletlenül az egyetemen 2 szeletet, ha holnap jössz, meg is ehetnénk a kávéhoz! :D
Törlés