Gombaülőke

Ez az ötlet is a Kifli és levendula blogról van, de egyszerűen annyira nagyon klassz, hogy nem tudtam kihagyni, hogy ne próbáljam ki, hogyan működik. Igazából a hozzávalók már kb 2-3 hónapja várják jobb sorsukat és felhasználásukat az erkélyen. Az erkélyünk ugyan elég kicsi, és sok mindent nem tudunk odazsúfolni, de úgy gondoltam, hogy még egy ülőke Editkének elfér ott :) Meg amúgy is, nagyon tetszett az a kis ülőke, így muszáj volt megcsinálnom. A lépésről-lépésre leírást, az eredeti verzióban itt találjátok.

Első körben szükségünk lesz jó nagy virágcserépre, ami rendes agyagcserép, nem műanyag. Nem olcsó, bár mondjuk persze, mihez képest, én a saját zsebemről tudok nyilatkozni :D Ha van otthon használt, az is jó, nem baj, ha kicsit törött vagy vízkőfoltos. A cserépnek kell az alja is, az lesz majd a gomba kalapja. Szükségünk lesz még fehér, zöld és piros akrilfestékre, ecsetre és szivacsecsetre, ceruzára, erős ragasztóra, és végül lakksprére, hogy vízálló legyen az ülőke. 

Első körben kicsit eltértem Levendulalány leírásától, és mind a cserép alját mind a tetejét fehér akrillal festettem le. Elég sok festék kell hozzá, erre készüljünk, hogy a legkisebb kiszerelésű akrilfesték nem lesz rá elég. Ha ezzel megvagyunk, akkor a cserép vízfogó aljára, ami a gomba teteje lesz, rajzoljunk ceruzával különböző méretű köröket, ezek lesznek a gombakalap mintái. A köröket kihagyva fessük le piros akrilfestékkel a gomba kalapját. A gomba tönkére fessünk zöld akrilfestékkel füvet. Ha készen van a mű, lakkozzunk le, és ragasszuk a kalapot a tönkre. Elég erős ragasztó kell ehhez, tehát a sima hobbiragasztó nem lesz jó, de barkácsboltban lehet erős ragasztókat kapni, és akkor a gyerekünk se fog lebillenni ;) 

Editkének meglepi lesz, ha hazaérünk, remélem tetszeni fog neki! :)

Angry Birds kavicsok

Jajjj, nem szeretem ezeket a dühös madarakat, nem tudom, igazából nem is nagyon ismerem se a játékot, se semmit, csak ezeket a fejeket. De Barnuska meg dühös madár bűvöletben él, így hát csak nekem is meg kellett ismerkednem velük közelebbről. Így megtudtam, hogy vannak ott malacok is például, meg egészen barátságosnak kinéző ilyen csirkeszerű képződmények :) Bocsi minden rajongótól, hát én nem tudom, mi ezeknek a nevük vagy a funkciójuk a játékban. Mert ez egy játék, nem? Azt hiszem. Hát ez van, nem vagyok egy nagy videojáték fan, de Barnuska kedvéért eddig eljutottam ezekben a madarakban. 

És miközben anyával, Editkével meg Barnuskával megtettük az első nagy túránkat együtt, addig kavicsot gyűjtöttünk. Csak az a baj, hogy nem sikerült sokat, mert Barnus azzal volt elfoglalva, hogy fáj a lába és nem tud többet gyalogolni, Editke meg azzal, hogy miért nem szedik fel az emberek a lehullott szilvát a fáról, mikor az milyen finom, és ott megy szét a földön. Hát erre a szilvás kérdésre én se tudom a választ, valaki elmondhatná, nekem még az is nagy talány, hogy ha nem szeretik a szilvát, fenének ültetnek a járda mellé (!!!) szilvafát, és ha már ott van, fenéért nem szedi össze valaki, ott tapossa a gyalogos. Nem értem, tényleg. Ha már csak simán sütit süt belőle, már beljebb van. Arról nem beszélve, hogy nem csak olyat láttunk most a kis laza 5 km-es (remélem mindenki figyelt, ÖT KM-t gyalogoltunk két 6 év alattival :D), hogy szilva megy tönkre a járdán, hanem olyat is, hogy körte. Ami pedig sokkal drágább, mint a szilva és szerintem finomabb is. Na ezt már nekem se sikerült feldolgozni, ezért inkább a kavicsokra összpontosítottam. Szóval mivel mindenki más kérdéssel volt elfoglalva, így 2 egész darab kavicsot találtunk utunk során. Máskor Editke egymaga egy tonnát hazahozat velem, de most csak egyre futotta neki is. Így Barnusnak lett egy Angry Birds-ös kavicsa, Editkének meg egy cseresznyése. És hogy miért csinálok ennek a semmi extra dolognak egy külön bejegyzést? Azért, mert néha eszünkbe se jut, hogy tök egyszerű dolgokból lehet jó kis játékokat készíteni a gyerekeknek, amiben ők is részt tudnak venni. Eleve egy elfoglaltság a kavicskeresés, egy másik a lemosása-festése-díszítése, egy másik meg mikor már készen van, és lehet vele akármit játszani. Mit? Például ha sok kavicsunk lesz, akkor memóriajátékot, vagy meseláncot (a kavicson szereplő ábrákból kell mesét mondani), kitalálósdit, boltosat, a lehetőségek száma végtelen, és a gyerekek találékonysága is. Nem kell mindig a drága "képességfejlesztő" játék, elég egy egyszerű ötlet, a pénzünket is fordíthatjuk másra, és a gyerekünkkel is többet vagyunk, mintha megveszünk neki egy csilli-villi okosjátékot. Szerintem. De én ugye tudjuk Nórától, hogy helikopter vagyok, tehát nyilván nem osztja mindenki a véleményemet. De Barnus és Editke igen, és nekem ez a lényeg :) 

A kavicsot alaposan lemostuk, aztán alapozó festékkel lefestettük (Barnuska festette le, Márti, nagyon ügyes volt!). Aztán mivel jók voltak, és mindenki kapott mintás zsebit, és Barnus Angry Birdsöset, miért is ne, így arról kivágtunk egy madarat (ezt is Barnuska vágta ki) és dekupázsragasztóval ráragasztottuk. Megszáradt és kész :) A cseresznyét én alkottam Editkének üvegfestékkel, mert anyának az volt itthon, de akrillal is jó lett volna. Editke nem vett részt a nagy alkotásban, mert Mamánál volt, de Barnus nagyon élvezte, és a mai sétánkon több kavicsot akar gyűjteni, hogy az összes létező Angry Birds-öt rá tudjuk ragasztani egy-egy kavicsra, és legyen neki kollekciója :D A kis ügyesem:

Séta közben Mamijával:

Kindertojás katicák

Nagyon jó ez a kindertojás belső, annyi mindent lehet belőle csinálni! Voltak már a csirkék, a méhecskék, és most a soron következők a katicák voltak. Az alapanyagot szerencsére megint szállították nekem a lányok, ezúton is nagyon szépen köszönök minden tojás darabot, nagy becsben vannak ám, mert még októberre is tartalékolok a tökös ötlethez, szóval senki, tehát SENKI ne dobjon ki értékes kindertojás belsőket, hanem küldje el nekem (címet szívesen adok ;) ).

Az ötlet ismét Kifli és levendula oldaláról van, ezúton is köszönöm szépen! Talán Levendulalánynak fontos, hogy ide is kattoljunk, tehát tegyük meg, nagyon kreativ bloggerina, megérdemli, hogy növekedjen a látogatottsága a nlc-n is ;) 

Szóval a katicabogarakhoz mindenképpen szükségünk lesz jó sok kindertoji belsőre. Ha van szomszéd gyerek a közelben, akkor még többre. Ha meg nagyon elszántak vagyunk, akkor egyenesen rengetegre! Amúgy annyira cukik ezek a bogarak, hogy egészen biztosan indíttatást fogunk érezni, hogy ne csak pár darabot, hanem jó sokat csináljunk, és minden gyereknek ezt ajándékozzuk. Én egészen pontosan 5 gyereknek adtam, és egyiknek se láttam csalódottságot az arcán, sőt, annyira cuki volt mindegyik, hogy komolyan, megérte annyit festegetni. Na de az elejétől.

Kell kindertojás belső, fekete, fehér és piros akrilfesték, piros papír vagy dekorgumi lap, fekete alkoholos filc, hurkapálcika, ecset.

A kindertoji belsőkről első körben eltávolítjuk a ráragadt csokit. Ezt az én tapasztalatom szerint semmiképpen nem érdemes kihagyni, bár az én gyerekem totális csokielpusztító (mint a Glialaka, ami mindet visz, bocs, ezt nem tudtam kihagyni..) , de úgy tűnik, nem mindenki ennyire fanatikus, van, aki hagy rajta egy kis csokit. Ha ezzel megvagyunk, akkor kinyitjuk a tojásokat, és a nagyobbik, hátsó részét piros akrillak kifestjük. Ezután egy hurkapálcára tesszük, hogy száradjon meg a festék, a hurkapálcát beleállítjuk egy pohárba, vagy hungarocellbe leszúrjuk, hogy ne dőljön el. Ha megszáradt a piros fele, kifestjük a másik végét feketére (ez lesz a katica feje) és ismét a hurkapálcikára tesszük száradni. Ha ezzel is megvagyunk, akkor teszünk neki fehér akrillal szemet, ha az megszáradt, akkor a szemgolyóját fekete filccel belepöttyintjük a fehér szembe. Igaz a katicának az én ismereteim szerint nincsen orra, de szerintem azért tehetünk azt is neki, kis fehér pötty formájában. Ha ez is megvan, akkor piros dekorgumiból vagy piros papírból kis köröket vágunk ki a szárnyaknak (a feles pohár méretileg pont jó lesz, könnyű körberajzolni és nem kell vacakolni körrajzolással, az ötletet Levendulalánytól loppantottam, feles pohár meg minden jó háztartásban van, ugye?). A karikákat kivágjuk és fekete alkoholos filccel pöttyöket rajzolunk rá, tetszés szerinti mennyiségben és méretben.

Ezeket a karikákat kettévágjuk és pillanatragasztóval felragasztjuk a katica hátára, ahol a két szín találkozik. Lehet nekik lábat is készíteni fekete cérnából, én ezt kihagytam. És kész is van, fel lehet akasztani a falra, vagy akárhova a szekrényre, nekünk majd a guriga tyúkok helyére kerülnek a konyhába.

A történethez hozzátartozik, hogy a festést az erkélyen csináltam otthon, mert kellemest a hasznossal, ott napoztam festés közben. Az erkélyünk kissé nyitott, így hiba lakunk az első emeleten, fel lehet látni az udvarról, van-e ott valaki, és mit csinál. A szomszéd gyerekek is ezt csinálták, és élénken érdeklődtek, hogy mi lesz abból a sok piros tojásból (elvégre nincs is húsvét :D), és ha majd készen lesz, megnézhetik-e. Nem vagyunk vmi extra nagy pajtik a szomszéddal, de a gyerekek cukik voltak, így úgy döntöttem (ah, de jó fej vagyok), hogy ha készen van, nem hogy csak megnézhetik, de kapnak is egyet-egyet belőle, nekem a Nyunyum úgyse volt elérhető közelségben, így legalább leteszteltem, hogy egy igazi hús-vér gyereknek, aki mondjuk nem is kötődik hozzám érzelmi szállal, tetszik-e a katica. És azt kell mondanom, hogy nagyon is bejött a szomszéd 3 kisgyereknek is a katica, pedig engem csak úgy látásból ismernek, de nagyon cukik voltak, ahogy örültek, és én meg ennek örültem annyira :) Lehet többször kellene nekik valamit adnom :) Vivike volt a legédesebb, egyből mutatta az apjának, hogy néééézd, mit kaptam apuci, kis katica, hát nem édes? Azt hittem, elolvadok tőle, egyem is meg a kis szívét.
Aztán úgy döntöttem, hogy Editkének meg Barnusnak is hozok egyet, hátha kibírják a vonatutat sértetlenül a papírszárnyak, csak jobb, mint a csoki például, és nagyon örültek neki ők is. Ott zümmögtek már az autóban, miközben anya hazaszállítmányozott minket, aztán Editke enni is adott neki (vajas kenyeret...), meg játszottak is még vele mindenfélét, és Barnus is nagy becsben tartja, pedig hát ő fiú, a katica meg szerintem lányos. És még fényképezkedni is hajlandóak voltak a katicákkal :)

És ha a belsejébe rejtünk valami apróságot, kavicsot, gyöngyöt, akármit, akkor még ajándékcsomagoló eszköz is lehet a katica, és a gyerekek még jobban fognak örülni. Meg az anyukák is, hogy nem csokival tömjük a gyerekeiket ;)

Nyári ajtódísz (és játék az olvasóknak!)

Igaz már a legtöbb boltban az őszt hirdetik az iskolakezdéssel, meg a nyári ruhák leértékelésével, de július végén szerintem még nyár van, és inkább arra gondoljunk, hogy mennyit lehet még strandolni meg dinnyét enni, mint az iskola- meg óvodakezdésre... Én gyerekkoromban nagyon vártam minden nyáron, hogy mikor kezdődik a suli, tehát nem lehet azzal vádolni, hogy nem szeretem az őszt (meg amúgy se, mert az egyik kedvenc évszakom amúgy, a nyarat a nagy melegével néha alig tudom elviselni, elvégre téli gyerek vagyok!), de azért ez a júliusban gondoljunk az iskolakezdésre dolog nekem kicsit sok. Én nem akarok még arra gondolni, hogy szeptember elsejével a kis nyunyusom ovis lesz. Arra végképp nem, hogy hogyan fogja viselni a bölcsiből oviba menetelt (rosszul, tudom, nincsenek illúzióim, imádta a bölcsit, ahogyan én is :( ). De próbálok (jobb pillanataimban) optimista lenni, hogy csak kisírtam, hogy ott legyen neki Bíborka, csak ügyes gyerek, meg már nagy is, meg minden, de akkor is, nehéz lesz.... De erre még nem kellene gondolnom, hiszen előttünk áll még egy nyaralás (hogy fogja bírni a 6 órás autókázást, lövésem sincs...), egy új autósülés vásárlás, egy augusztus 20-a és még annyi minden. Szóval nyár van! Ez a lényeg.

Ha nyár van, akkor egy mezőgazdásznak egyértelműen rengeteg a dolga, hiszen "szezon" van. Hát úgy őszintén én ezt a laborban annyira nem érzem, maximum azon, hogy akiknek kinti kísérleteik vannak, azok ugrálnak, mint pók a falon, hogy fog-e holnap esni vagy nem, én meg azt látom, hogy egyre több kintről begyűjtött minta pislog rám vizsgálatra várva a laborasztalon. Tehát nem árulok el nagy titkot, igaz, hogy agrármérnök vagyok, de igazából laborpatkány, aki a napot se nagyon bírja... :D  De mikor gyerek voltam, akkor kivettem a részemet az aratásból, hiszen kombájnírnok voltam (na ki tudja, az mit jelent, nyer tőlem egy hmmmmm, csokit, vagy egy nesszeszert! de komolyan! Márti nem vehet részt a játékban, se anyukám, de aki elsőnek leírja, az nyer tőlem egy tuti baglyos nesszeszert, na?), aztán meg laborban dolgoztam gimis koromban, ahol búzát minősítettünk. Igazából most se nagyon csinálok extrább dolgokat itt az egyetemen, maximum más gépekkel és kicsit komolyabb fejet vágva mindeközben :) Szóval nyár, aratás, búza, így egyértelmű, hogy az ajtódíszem is ehhez kapcsolódik. 

Az ötletet a Praktikában láttam, de módosítottam rajta. Pl a Praktika szerint lehet venni hobbiboltban száljára búzát. Hm. Van olyan ember, aki tényleg ha búzát akar, akkor nem a szántóföldre megy ki (illetve az ott dolgozó kollegáitól puncsol), hanem bemegy a boltba és vesz búzát? Szálas búzát? Hát nekem ez kicsit sok volt, de nyilván a munkám miatt is. A Praktikából azt is megtudtam, hogy többszínű búza is van.... És vegyünk két színt is, mert akkor lesz szép az ajtódíszünk.... Más kérdés, hogy az én egyéni meglátásom szerint egész egyszerűen amit ők felhasználtak, annak egy része nem is búza volt, hanem árpa, de mindegy, nem vagyok egy nagy szántóföldi szakember, nyilván a Praktika sem az, meg az olvasótáboruk sem. Csak milyen már, hogy egy KREATIV újság nem arra buzdít, hogy igen, légy kreativ és menj ki bakker egy rendes búzaföldre, és nézd is meg azt a szerencsétlen búzát, és akkor szedsz belőle 40 szálat a széléről, kirándulsz is egyet, tanulsz, a szántónak összehasonlíthatatlanul nagyon jó légköre van, amit sehol máshol nem kapsz meg, és akkor lesz neked búzakalászod meg élményed is hozzá. Nem, menj be a boltba és vegyél :( Számtalanszor kiábrándultam már a Praktika szerkesztőiből, mert persze nyilván nekem soha nem lenne ennyi ötletem, főleg nem minden hónapban, de néha olyan fantáziátlanok.... Sokkal többet is ki lehetne hozni egy-egy ilyen kis cikkből, mint pusztán ajtódíszkészítés... Aztán lehet csak savanyú a szőlő, de nem hiszem. Nem sok kellene ahhoz, hogy fokokkal jobb legyen az az újság. Legfőbb bajom az, hogy mindig olyan távolságtartóak és személytelenek maradnak, kicsit se akarnak kitörni. Ez egyedül a receptes csajra nem igaz, akit bár annyira nem szerettem régen (Borbás Marcsi), de ebben a Praktikában nagyon is jók az írásai (ha ő írja egyáltalán, de gondolom igen), és a receptek is. És mindig visz bele a saját dolgaiból, ami miatt az ellenszenvem ellenére tök megkedveltem. Míg a főszerkesztőt kb sose fogom :( Hát ez van, nem kell olvasni, de amúgy jó ötletek vannak az újságban, ezért járatom (vagyis Krisztián járatja nekem), és szeretem is. Csak lehetne sokkal-sokkal jobb, és olyan idegesítő, mikor látod, hogy valami mitől lenne jobb, egy kis lépéstől, és mégsem teszik meg :/ Mondjuk értem én, valszeg annyian olvassák amúgy is, hogy semmi szükségük arra, hogy fejlesszék magukat. 

Az ajtódíszhez nem lesz szükségünk olyan nagyon sok mindenre, és gyorsan el is készíthető.

Hozzávalók:

• búzakalászok, egy kis szárral együtt, nekem a fele kb árpa volt
• szalma koszorú alap
• rafiaszalag
• ragasztópisztoly
• az eredeti ötletben nemzetiszín szalag van kötve az ajtódíszre, én rafiamasnit csináltam rá helyette

A búzakalászokat ragasztópisztollyal a koszorúalapra rögzítjük, szépen szorosan egymás mellé. 3 rafiaszálat összefonunk, masnit készítünk belőle, meg akasztót, és azokat is felragasztjuk a koszorúra. Aki szeretne tehet rá nemzetiszín szalagot, masnit is. Aztán kiakasztjuk az ajtóra és örülünk neki :)

És a kedvenc képem a kis Béluskámról (mostani kedvencem...)

Nem lehet abbahagyni csirke

A receptet anno nagyon régen még így kaptam, ezen a néven, aztán egy receptes könyvben is megtaláltam ezt a csirkét, de ott már valami hangzatosabb nevet adott neki Frank Júlia. Nevezzük ahogyan akarjuk, finom ez a kaja és kész. Azt nem állítanám, hogy nem lehet abbahagyni, de tényleg finom. Elvileg ez egy könnyedebb recept, tehát be lehet illeszteni ilyen-olyan fogyókúrákba; hát nem tudom, miután Zsuzska felnyitotta a szememet, hogy egy kanál tejfölben mennyi kalória van, azután nem állítanám, hogy éppen diétás, de ám legyen Frank Julinak igaza, hogy ez egy könnyed kaja. Mivel nem vagyok annyira szigorú diétán, így tegnap ezt főztem meg magunknak, remélhetőleg a kalória adatbázis se fog pfujolni nekem a nap végén, hogy mégis mit gondolok én, hogy tejfölös-lisztes kaját eszek. Mert ugyanis elirigyeltem ám a kalóriaszámlálást, és most ezt nekem is kell csinálnom, mert annyira jó és menő :D Meg mert olyan jó, hogy egy számítógépes rendszer is megerősíti, hogy de ügyes vagyok, fussak csak minden reggel (nem, nem futok minden reggel, de tök jó lenne, ha lenne hozzá erőm). Igaz vannak kifogásaim a rendszerbe bevitt adatokban, mert pl az tuti fix, hogy egy óra TRX-szel nem 300 kalóriát égetek el, és ebben Helga, az edző is megerősített, így én felvittem magamnak egy másik TRX edzést, aminek nagyon kreativan a "TRX Helgával" nevet adtam, és szerintem az 500 kalóriát éget el egy óra alatt, és kész :) A rendszer még nem fogadta el ezt a felvetésemet, de akkor is igazam van. Nem létezik, hogy fél óra futással ér fel egy TRX edzés. Aki volt már olyanon, az tudja, hogy miről beszélek ;) 

A nem lehet abbahagyni csirkét elvileg mindenféle csirkerészből lehetne csinálni, de nekem most csirkemell volt a fagyasztóban, így azt használtam fel. Editke még ilyet nem evett, és mivel most Mamijánál múlatja a szünidőt, így ebből sem fog, de szerintem ízlene neki, bár elég sok hagyma van benne, amit ő nem szeret, de a husi bejönne neki, az tuti.

Hozzávalók:

• 1 kg-nyi csirke 
• 8 dkg liszt (szerintem ez képtelenség, hogy elég legyen egy kg csirkére, nekem fél kilóra elég)
• 1 kávéskanál pirospaprika
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 vöröshagyma
• só, bors, majoranna ízlés szerint
• olaj
• 2 dl tejföl
• 10 dkg füstölt sajt

A csirkét lebőrözzük, megmossuk, összevágjuk, ha egyben van. A lisztet összekeverjük a fűszerekkel (a fokhagymát is ide kell tenni), és belemártogatjuk a csirkedarabokat, amit egy olajjal kikent jénaiba teszünk szépen egymás mellé. Ha már minden husi lisztes, akkor rászórjuk az apróra vágott hagymát és rájuk reszeljük a sajtot, a maradék lisztes keveréket összekutyuljuk a tejföllel, és azt is a csirkére kanalazzuk. 180 fokon kb 30 perc alatt lefedve alufóliával megsütjük, majd még 10 percig fólia nélkül pirítjuk.

Frank Juliska szerint ha teszünk alá krumplit, akkor egyből lesz nekünk hozzá finom köret, ami nyilván igaz is. Csak én most nem eszek krumplit, ezért kuszkusszal ettük (szegény Krisztián...). 

És ha nem eszünk krumplit, meg tésztát, meg lisztet meg sütit (meg csokit, meg jégkrémet, meg....) akkor télre is ilyen szép csinosak maradunk. Ja, meg ha sokat futunk és TRX-ezünk :D De Kriszti szerint tök feleslegesen csinálom, mert a fotózásom már úgyis megvolt, minek sanyargatom magam :P

De Bélusos kép is van ám (csak Mártinak) ;)

Zöldbab szezon

Az egész úgy indult, hogy Editkével kimentünk a piacra, mert szombat is volt, meg jó idő is, meg Krisztián se volt otthon, és akkor miért ne csavarogjunk ketten, otthon Editkével úgyse jutok egyről a kettőre háztartás ügyileg, akkor legalább zöldségünk lesz otthon. Ezt gondoltam. Át is zarándokoltunk Gödöllőre, ahol a piac igaz, hogy tényleg tök nagy és nagyon szép dolgokat lehet venni, de drága is. Mindig rájövök, hogy ez a város egy kicsit sznob hely, igaz ez a piacára is; itt az idős nénik nem fillérekért árulják a szép zöldséget, hanem kihasználva az adottságaikat (tehát hogy idős nénik és jóindulattal vagyunk feléjük) patikaáron árulják a legtöbb zöldséget. Persze vannak zöldségesek is, már akik nem maguk termesztik a portékájukat, dehát abba semmi poén nincsen; piacon zöldségesnél vásárolni piacnapon, azt bármelyik sima hétköznapon is meg lehet tenni, tehát aki igazi piacos, az sasszemmel figyeli a szép zöldséget vagy akármit a termesztőnél, hogy kiiktatva a további kereskedőt, egyből a termelőtől vásároljon. Mert így védjük a környezetet (mert egyből helyben vesszük meg, nem kell ide-oda szállítgatni), meg mert ez lenne gondolom én a piac lényege. Ja, meg mert menő, a leglátogatottabb urbánus blogokon is ez a divat járja: menj piacra, vásárolj friss terméket a termelőtől. Csuhaj :) Na szóval láttam én, hogy sok néni árul zöldbabot, és úgy kedvem is szottyant enni egy kis zöldbablevest, ahogyan anya szokta csinálni. Ezért Editkével feltérképeztük a legszebb zöldbabot áruló nénit (elvégre a piacolást nem lehet elég korán kezdeni), és vettünk is egy adagot. Kisebbfajta sokk ért, mikor a néni mondta az árat, de végül kiderült, hogy az általam egy adagnak gondolt zöldbabból 3 ebédet is ki lehetett hozni, és ha ezt nézem, akkor már tök megérte a nénitől megvenni a babot. Más kérdés, hogy hol talál az ember lánya még egy olyan férfit, mint Krisztián, aki hajlandó egy héten 3x is nem elég hogy zöldséges, de még babos kaját is enni, de ezzel a körülménnyel most nem foglalkozok, mert nekem ilyen van és örülök neki :D 

Régen sose értettem anyát, hogy miért van annyira oda a friss zöldbabért, hiszen lehet venni fagyasztottat is, hát az is ugyanolyan. Azt hiszem most, hogy öregszek - vagy nem tudom, de csak az idő múlása lehet az oka - kezdek rájönni arra, hogy sok mindenben igaza van anyának. Mert jó az a fagyasztott bab is, de nekem a fő bajom vele, hogy mindig van benne legalább 2 darab, aminek elfelejti a szalagon a gép levágni a végét, és ott van a szára, a másik meg, hogy mindig van benne olyan bab (vagy az egész zacskó...), ami szálkás. Szálkás, öreg babnál rosszabbat nagyon kitalálni se lehet, én mindig fulladozok az ilyen babtól, és a kedvem is elmegy az egész kajától, legyen az palócleves vagy rakott zöldbab. És ez a fagyasztott babnál mindig így van. De ez a friss zöldbab! Hát ez össze se hasonlítható a fagyasztott zacskóssal. De komolyan. Annyira finom kaják lettek a néni zöldbabjából, hogy kedvem lenne minden nap zöldbabosat enni. Míg a fagyasztottnál mindig legalább 3 hónap volt a felejtési idő, mire rászántam magam, hogy a szálkák emlékének elhalványulása után ismét fagyasztott zöldbab után nézzek. Igaz, hogy a frisset nekünk kell megtisztítani meg összevágni, de bőven megéri a fáradtságot, azt kell, hogy mondjam. Meg azt is, hogy pont ezekért a dolgokért éri meg piacozni :)

A néni zöldbabjából 3 kaját csináltam, ebből kettőt le is fényképeztem, egyet meg csak úgy suttyomban megettünk és nem lett róla kép :)

Az első, egyértelműen a zöldbableves. Mi paprikásan esszük, vagy jóféle házi kolbász kerül bele, vagy paprikás rántás. Én most rántással csináltam, mert az a szégyen ért, hogy nincsen otthon házi kolbászunk.... (Editke, egyem a kis szívét, látta a piacon a kolbászokat is, és elmondta vagy 3x, hogy anya, én nagyon szeretem a kolbászt, de nem voltam hajlandó itteni kolbászt venni, mikor otthonról hozhatjuk a díjnyertes mezőberényi kolbászt is!) 

Hozzávalók:

• friss zöldbab, kicsit kevesebb, mint fél kg
• a rántáshoz liszt, olaj, őrölt paprika
• fűszerek; petrezselyemzöld nem maradhat ki belőle! só, bors, köménymag, babérlevél, meg ki mit szeretne még bele, én találtam koriandermagot, azt is tettem bele
• 1 dl főzőtejszín
• 1 dl tej

A zöldbabot megtisztítjuk, a végét levágjuk és összedaraboljuk kisebbre, hogy ne essen le a kanalunkról, ha esszük :) Feltesszük főni annyi vízben, amennyi ellepi, mellé tesszük teatojásban a fűszereket is. (Sokszor nagy a kísértés bennem, hogy leveskockát használjak, de próbálom kikerülni, amikor csak tudom. Érdemes kísérletezni a fűszerekkel, nagyon kevés kell belőlük, és nincsen bennük se tartósítószer, se NA-glutamát, se színezőanyag. Én tényleg félek a Na-glutamáttól, ezért csak akkor használok leveskockát, ha nagyon muszáj. És ugyanígy vagyok a vegetával és az ételízesítővel is... Inkább teszek a kajába több tejszínt és fűszert, mint ilyen cuccokat.) Ha megfőtt a bab, kiveszem a teatojást, és paprikás rántással berántom a levest. Ezután felöntöm a tejszínnel és a tejjel, és felforralom még egyszer. Kész is, nagyon finom!

A másik étel a zöldbabból egy számomra testidegen zöldséges kaja lett, ugyanis én nem szeretem a céklát, és ez egy céklás-zöldbabos étel. Egy honlapon láttam a receptet, mint egészséges vacsora, vagy köret ötletet, és nagyon megtetszett. Igazából sült zöldség az egész, semmi bonyodalom nincsen benne.

Hozzávalók:

• 2 kisebb cékla
• kb 4 marok zöldbab
• 3 répa
• 2 zöldség (vagy fehérrépa)
• olajbogyó, ha van, én ezt végül kifelejtettem belőle
• kevés olaj
• só, bors, egyéb fűszer, ha akarjuk, és csak sóztam kicsit

A zöldségeket megpucoljuk és julienre vágjuk. Na miket tudok, remélem örültök :D Ezt a kifejezést az unokaöcsém tanította meg nekem, és nem jelent mást, mint hogy gyufaszál nagyságúra és vékonyságúra vágjuk a zöldségeket. Rendkívül időigényes feladat, de megéri. A cékla meg fog is, de szerencsére nem tart olyan sokáig a színe az ujjainkon, mint a friss krumplié ;) Ha összevágtuk őket, akkor egy jénai aljára tesszük, meglocsoljuk kevés olajjal, sózzuk és fűszerezzük, ha akarjuk, és 180 fokon fóliával letakarva megsütjük 35 perc alatt. Utána még a fóliát levéve 10 percig pirítjuk. Nagyon finom, és fehér sajttal ettem, isteni volt. Még a cékla is finom így, pedig én a savanyúságnak elrakott céklát nem szeretem, de így finom. Igaz minden zöldség piros lesz tőle a végére, de azért az ízük megmarad, ha a színük nem is ;)

A harmadik étel, amit nem fotóztam le, a zöldbabsaláta. Ihletet Zsuzskától kaptam, aki elmondta, hogy ők esznek majonézes zöldbabsalátát is, mikor elétártam, hogy soha ki nem apadó zöldbabkészletet halmoztam fel. A recept nagyon egyszerű, meg kell főzni a babot sós lében (én tettem mellé egy csokor petrezselyemzöldet is, mert az a zöldbabhoz szerintem kell), és aztán leszűrtem, és miután kihűlt, tartármártással összekevertem. Nagyon finom lett, érdemes vele egy próbát tenni!

A piacon vettünk ám kukoricát is :)

Bingó mánia

tört ki rajtam, azt hiszem már a menthetetlen kategória vagyok... Csak az a baj, hogy én már megkérdőjelezhetetlenül öreg vagyok hozzá, Editkének meg kellene még néhány év, hogy tényleg élvezze. Van, mikor rendesen sajnálom, hogy ilyen anya jutott neki, mint én, de nincs mit tenni, beleszerettem a játékba, így Editkét is rá kell vennem, hogy szeresse, és hát rengeteg ötletem is van hozzá :D

És hogy mi is a bingó? Nem igazán tudom szépen szabatosan megfogalmazni, csak azt tudom leírni nektek, amit külföldi honlapokról összeszednem, meg a Gyereketetőről Virág segítségével, akit még mindig nagyon csodálok, hogy milyen kreativ, és milyen kreativ dolgokat talál meg a neten, és még közzé is teszi a fb oldalán. Szóval ez a bingó nem az a bingó, amit az amerikai filmekben látunk, hogy a szereplők elmennek valahova, kártyákat kapnak, aztán számokat húznak ki, és akkor egyszer valakinek a saját kártyáján rajta lesz az összes szám, és az nyer. De valami hasonló. Itt is kis kártyák vannak, amiket a gyerekeknek (khmmm, magunknak??) készítünk, és miközben valahova/bárhova elmegyünk, nézzük, hogy a kis kártyán szereplő dolgokból mit látunk magunk körül. Ezek a kártyák lehetnek tematikusak, tehát ha tudjuk, hogy erdőbe megyünk, akkor nyilván nem számítógépet kell majd keresni, hanem mókust vagy tölgyfát. Az én olvasatomban tök mindegy, hogy hány darab kis ábra van a kártyán, lehet 3 darab, de lehet 15 is. Lehet nehezebb bingót összeállítani, nagyobb gyerekeknek, meg lehet könnyebbet is kicsiknek. 

Jajjj, nagyon lelkes vagyok :) Annyi sok ötletem van, hogy ha pl megyünk majd nyaralni, akkor az autóba is készítek a hosszú útra a Bélusnak bingót. Vagy ha rossz idő lesz, a tengerpartra. Vagy a határátkelőhöz, vagy az étterembe, vagy a szobánkba, vagy akárhova, az ötleteimnek azt hiszem, se vége se hossza. Csak az a kérdés, hogy Editke mennyire lesz ezekre vevő. Úgy tervezem, hogy vagy én magam rajzolom meg neki a kártyákat (szegény gyerek, nagyon bénán rajzolok, de legalább fejlődnék kicsit), vagy kinyomtatom, de szigorúan fekete-fehérben, mert utána ám akinek bingója van, tehát megtalálta az összes dolgot a kártyáról, akkor annak az lesz az első nyereménye, hogy kiszínezheti, amit megtalált. Szerintem ez magában már nagyon klassz dolog, dehát én színező fanatikus voltam gyereknek is. Aztán még arra is gondoltam, hogy mondjuk ez a bingó akkor is tök jól felhasználható, ha valami alapvetően már megszokott, kicsit unalmas dolgot kell csinálni a gyerekünkkel, pl ötödjére ugyanarra a helyre elmenni, mert mondjuk csak arra van pénzünk, vagy akármiért, és akkor ez a kvázi kincskeresősdi feldobja az egészet. Aztán lehet én vagyok csak olyan béna anya, hogy Editkének nincsen mindig kedve velem átballagni az Alsóparkon, hanem inkább a kényelmes hévezést választja, hogy bejussunk a városba. Persze nem mindig, van, hogy ő kéri, hogy sétáljunk, de valahogy nem mindig van összhangban a kettőnk igénye :/ Na és akkor majd ezzel a bingóval fogom összhangba hozni, szerintem ez fantasztikus, komolyan :D

És lehet ám felnőtteknek is bingót csinálni. Akkor már nem rajzolni kell, elég felírni a dolgokat, hogy mittudomén, kisvasút, szerelmespár, galamb, és a végén lehet a nyeremény egy puszi, vagy akármicsoda, a szerelmespároknak nyilván több ötletük van.

Vagy barátnős partira is el tudok ilyet képzelni, és akinek megvan az összes fogalom, az ihat egy pezsgőt, vagy ilyesmi. 

Lehet fiúsat meg lányosat is csinálni. Fiúknak kézenfekvő az autók márkajelzését felrajzolni, szerintem egy 4-5 éves fiúnál ez tuti nyerő. De lehet a lányoknál is. Lehet aztán állatokat rárajzolni, vagy ruhákat (amit éppen venni kellene a gyereknek, de semmi kedve hozzá) vagy boltozáshoz termékeket, mint egy kis rajzolt bevásároló lista, és akkor a gyerek se unja szét magát, hogy megint élesztőért kell lemenni a boltba :) Szóval egyszerűen hihetetlenül nagyon sokrétűen felhasználható, nemre, fajra, vallási nézetre (tényleg, akár Bibliásat is lehetne csinálni, vagy ilyen olvasónapló félét, hogy a könyvben meddig jutott el, milyen dolgokkal találkozott, és akkor hátha az herceg miatt végigolvassa a kicsit lustább lány is a könyvet), korra, IQ-ra, fejlelttségre, akármire való tekintet nélkül. Most mondjátok meg, csak egy kis ötlet kell hozzá, meg egy nyomtató vagy papír meg ceruza, és milyen klassz már?! És a gyerek is örül, mert együtt vagyunk, mi is, mert kb arra irányítjuk a gyereket, amerre akarjuk, és mindenki boldog :) Persze én abból indulok ki, hogy én gyerekként szerettem volna az ilyen irányú játékot, tehát mondjuk apukám templomnézési őrületét is jobban bírtam volna egy bingó lappal a kezemben, amin oltárok és szentképek vannak, és legalább "levadászhattam" volna őket. Szóval nyilván van olyan gyerek, akinél ez nem jön be, de mondjuk nehezen tudom elképzelni :) Lehet pont Editke lesz az, de egyelőre elég lelkesnek tűnik, persze, azért segíteni kell neki, nyilvánvaló.

És akkor itt az én első, nagyon béna, kézzel készített bingó lapom, Alsóparkos sétáláshoz igazítva. Ki lehet találni mi van rajta, Editke csak kettőt nem ismert fel, ami ahhoz képest, hogy bénán rajzolok nagyon is jó eredmény :D 

(Virág, lándzsás útifű-ezt most tanítottam neki, és bárhol felismeri, szóval büszke vagyok rá-, fenyőfa, bodobács, ember-ezt nem ismerte fel :O- vonat)

Kicsit viharvert állapotban van, de nyilván ezek egy erdei túra, vagy akármilyen program után nem lesznek szépen kisimított állapotban, nem is az a cél. De érdekessé lehet tenni egy túrát akár, vagy bármit, a gyerekeknek, nekik még kellenek szerintem az ilyen dolgok (nekünk is...), hogy kicsit feldobjuk az amúgy olyan szürke programokat, mint a sima túrázás. Persze jetikereséssel is fel lehet dobni, vagy akármivel, de én most erre lelkesülök.

Ezen a honlapon nagyon jó ötleteket találtam (Virág vezetett el hozzá, övé az érdem!). Nagyon továbbiakat nem kerestem, mert én szeretnék sajátot csinálni, ami pont a mi programjainkhoz passzol :) DE amúgy még UrbanEve-nél is lehet ám találkozni bingóval, bizony :)

Szénhidrát csökkentett lasagne

Vagy nevezhetnénk tészta nélküli lasagnénak, de akkor oximoron lenne a neve :) Vagy ahogyan a recept tulajdonostól, Judittól kaptam, lehetne a neve hamis lasagne is. Nevezzük bárhogyan, magukat sanyargató embereknek kiváló választás lehet ez a zöldséges kaja, de azért a rendes lasagne ízt ne várjuk tőle. Erőteljes hasonlattal kicsit olyan, mint a paleo pizza, ami karfiolból van, és köszönő viszonyba se kerül soha a pizzával, de mégis sokaknak megnyugvást jelent, és nyilvánvalóan nagyon egészséges is. Azzal a különbséggel, hogy nekem ez a hamis lasagne nagyon bejön, és ezúton is nagyon köszönöm Juditnak a receptet (ezt is, meg még sok mást is :D). Sajnos Juditnak nincsen olyan publikus blogja, aminek a címét ide be tudnám linkelni, amit én nagyon bánok, mert szerintem tök jó blogot tudna működtetni, dehát erre senkit nem lehet kényszeríteni. 

Mielőtt nem láttam meg a piacon egy szép szál padlizsánt, addig eszembe se jutott, hogy megcsináljam ezt a hamis lasagnét, de aztán a gödöllői piacon annyira szépek figyeltek ki a rekeszből, hogy csak vettem egyet, és arra gondoltam, hogy most erős leszek, és a család többi tagjának elkészítem a rendes isteni nagyon finom lasagnémat (tésztával, persze), magamnak meg csinálom ezt a hamisat, és dejólesz, éljen a ch csökkentés. Szerintem nagyon erős vagyok lelkileg és elhatározásilag, hogy ezt tényleg meg tudtam tenni, még akkor is, mikor ott pislogott rám a finom tésztás lasagne. Tehát megveregetem a saját vállamat, és leírom nektek a receptet. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért nem vagyok ám annyira nagyon menő, mert lehet, hogy nem ettem tésztát, de aznap benyomtam majdnem fél tábla Milka aero csokit, amiről mondhat bárki bármit, gejl édes, de én imádom, ez van...).

Hozzávalók:

• darált husi, lehet bármilyen, én pulykából csináltam
• egy fej vöröshagyma
• kevés olaj
• 2 dl sűrített paradicsom
• egy nagyobb padlizsán
• 2 dl tej, 2 evőkanál liszt a fehérmártáshoz
• sajt a tetejére
• oregánó, bazsalikom, só, bors ízlés szerint

A vöröshagymát kis kockákra vágjuk és olajon megdinszteljük. Rátesszük a darált husit és megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk. Ráöntjük a paradicsompürét, és rottyantunk egyet rajta. Addig elkészítjük a fehér mártást; az olajon megpirítjuk a lisztet, felöntjük a meleg tejjel, és sűrűre főzzük. Ha készen van, hozzáöntjük a husis paradicsomhoz, és összekeverjük. A padlizsánt megpucoljuk és vékony szeletekre vágjuk. Egy jénai aljára öntünk egy keveset a husis szószból, letakarjuk padlizsánnal, arra megint szósz jön, majd megint padlizsán, amig el nem fogy a cucc. A tetejére sajtot szórunk, és 180 fokon kb fél óra alatt megsütjük. Szerintem finom lett, próbáljátok ki!

Elismerem, hogy nem a leggusztább kinézetű kaja, de higgyétek el, nagyon finom! :) 

És az Editke szeretőknek teszek ide egy képet is, hamis lasagne evő képpel nem szolgálhatok, mert Editke egyértelműen a tésztás változatot választotta :D

Editke jetikeresés közben, a csalogató macifejekkel. (Amúgy a jeti szereti a macifejeket, ha nem tudnátok, hiszen kitett a nyunyu neki egy darabot a háttérben lévő asztalkára, és egy fél óra múlva eltűnt onnan, és egyértelműen, hogy a jeti vitte el, hiszen pisilés közben láttuk a farkát is ;) Amúgy a kiabálástól és a gyereksírástól tart a jeti, mert olyankor nem bújik elő a színházából-Editke szerint ugyanis az van neki :D Nem, nem tömöm hülyeségekkel a gyerekem fejét, ugyanmár!)

Mákos barackos túrós süti, avagy itt a sárgabarack szezon!

Már van egy tuti mákos-barackos túrós receptem, ami a barackos duna szelet névre hallgat, és amit Reginától kaptam egyszer. Az nagy kedvencem, annyira jól el vannak benne találva az arányok. Ez a mostani recept Gabojszától van, ezúton is nagyon szépen köszönöm neki a receptet. 

És hogy miért is sütöttem én ilyen mákos sütit, mikor nyáron inkább mindenféle rengeteg gyümölccsel teletömött sütiket illene sütni? Azért, mert a szülinapi miniszendvicsekből kimaradt pár darab kifli (egészen pontosan 10... Krisztián elsütötte azt a poént, hogy majd a szülinapi zsúr végeztével mindenkinek adunk egy darab kiflit emlékbe, mert mit csináljunk most 10 kiflivel?) amiből mákos gubát készítettem a család többi tagjának, akik esznek este is fehér lisztből készülő akármit (én nem, erős vagyok, tartom magam... egy darabig :D). És szembesültem vele, hogy a mák arany áron van. Oké, éppen nem arany áron, de hogy nagyon drága, az biztos. És a mákos gubára nem fogyott el az egész zacsival, és féltem tőle, hogy a maradék meg majd tönkremegy a spájzban (nálam vannak ilyen elfekvő dolgok, amik rejtélyes módon meglapulnak egy-egy eldugott zugban, és sose kerülnek elő, csak már mikor tönkrementek...), és ezért gyorsan kerestem egy mákos süti receptet, és ez volt az első, ami velem szembe jött. Nem bántam meg, bár tudom, hogy ez inkább nekem való süti, tehát nem az a nagyon krémes fajta, hanem inkább szárazabb, amit mondjuk teához vagy kávéhoz eszünk meg szívesen. A cukrot én szukralózra cseréltem a receptben, de amúgy nem változtattam rajta semmit.

Hozzávalók:

A tésztához:

• 30 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 2 evőkanál tejföl
• 5 dkg cukor
• csipet só

A töltelékhez:

• 20 dkg darált mák
• 5 dkg búzadara
• 2 dl tej
• 20 dkg cukor
• 25 dkg túró
• 3 tojásfehérje
• 80 dkg sárgabarack
• a tetejére baracklekvár, én ezt kihagytam

A tésztához a lisztet összemorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a tejfölt és a cukrot a sóval, és nem ragadós tésztává gyúrjuk. Egy piteformába nyomkodjuk, én nem szenvedtem nyújtással, simán kézzel benyomkodtam a formába, nem kell alá sütőpapír, tényleg nem ragad le.

A krémhez a tejet felforraljuk, beletesszük a mákot, a búzadarát és a cukrot, és azzal főzzük még néhány percig. Ha kicsit hűlt, és már langyos, akkor belekeverjük az áttört túrót, majd ha tényleg nem meleg már, akkor a 3 felvert tojásfehérjét is. Ezt a krémet ráklenjük a tésztára. A barackokat elfelezzük, megmossuk (én nem pucoltam meg, de meg is lehet pucolni), kivesszük a magját és a krémre tesszük. 200 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt sül meg. 

Gyorsan össze lehet állítani, nem bonyolult süti, és nagyon finom.

Ovis jeles babzsák célbadobós játék

Még ezt a játékot is Editke szülinapi partijára készítettem, az ötlet a Praktikából van. Sok minden nem kell hozzá, és nagyon jópofa kis játék lesz belőle. Mivel a parti már megvolt, ezért ide még azt is le tudom írni nektek, hogy szerették a gyerekek ezt a játékot, érdemes akár otthonra, a kertbe is elkészíteni, mert szerintem (már amennyire értek hozzá, az kb semennyire, de gondolom) fejleszt mindenféle kézügyességet, meg célzóképességet, távolságfelmérést, miegymást, tehát mondhatjuk, hogy fejlesztő játék, mégsem műanyagcsoda fisher price. Egyszer be fog perelni ez a cég, nem rontani akarom ám a boltjukat, csak engem egyszerűen idegesítenek ezek a játssz, tanulj, cseperedj rózsaszínboldogság szirupélet reklámok. Meg horribilisen drágának is tartom ezeket a műanyag izéket, mégis mindenki megveszi, mert jajjdejó fisherprice, azbiztosanmenő. Na, de visszafogom magam, és nem írom le a véleményemet, hiszen arra ott volt a másik blogom, azt is beszüntettem, pont ezek miatt, szóval van itt egy otthon elkészíthető készségfejlesztő játék leírás :) (Amúgy Vekerdy szerint ez is hülyeség, mert akár egy fadarab is fejleszti a gyerek készségét, szóval nincsen olyan, hogy nem képesség- vagy készségfejlesztő játék, na de ez is egy másik téma lenne). 

A játék lényege, hogy babzsákokat kell dobni egy jelölőtáblával leszúrt papír tányérra. Az eredeti Praktikában ez úgy volt, hogy minél távolabbi egy tányér, annál több pontot ér, és nyilván aki a legtöbb pontot gyűjti a gyerekek közül, az nyer. Mivel egy három éves gyerek annyira nem tud összeadni, meg a számokat se ismeri (persze, nyilván van, aki ismeri, én a saját, nem szétokosított fejű gyerekemből indulok ki ;) ), ezért leegyszerűsítettem kicsit a játékot. Szerencsére már minden vendék gyereknek kiderült az ovis jele, így az egyszerűség kedvéért minden babzsákra rávarrtam az ovis jeleket, és a jelölő pálcikákra is az ovis jeleket nyomtattam ki, majd lamináltam be, hogy tartósabb legyen. Így minden gyereknek lett egy saját tányérja saját leszúróval és abba kellett beletalálnia. És mivel azt olvastam valami nagyon menő buliszervező oldalon, hogy a szülinaposnak is illik valamiféle ajándékkal kedveskedni a vendégségbe érkező gyerekeknek, ezért azt találtam ki, hogy mindenki hazaviheti a babzsákját, meg ha akarja, a leszúrót is (meg ha a szülők is akarják, Editke mondjuk egészen odavolt az ő leszúrójával). 

Mivel a buli színe a kék-fehér lett, így a babzsákoknak is kék-fehér anyagot választottam. Az ovis jeleket meg filcből vágtam ki és varrtam fel géppel a zsákokra. Hét zsákocskát kellett varrnom, amivel igazából nem is volt gondom, mert a legegyszerűbb dolog a világon babzsákot varrni, csak néhány jellel voltak problémáim. Vagyis nem néhánnyal, hanem csak eggyel, Barnuska ostorával. Nem tudom, nekem azt is nehéz volt feldolgozni, hogy a szeretett kis unokaöcsimnek ostor a jele az oviban, nem tudom, nekem ez olyan fura jel. De Barnus amúgy szereti, meg tavaly még csapkodott is ostorral, és tök ügyes volt, csak nem tudom, nekem valahogy az ostor nem olyan tradicionális ovis jel, mint a csiga mondjuk, vagy a zászló. Csak csendben jegyzem meg, hogy azért rákerestem a neten, hogy mégis mások hogyan rajzolnak le egy ostort, de hát azt nem lehet hova bonyolítani. Egy hosszú nyél, rajta az ostor lényegi része, és ennyi. Így én se bonyolítottam túl, lett egy nyél, és varrás lett az ostor vége. Aztán kaptam ám én mindent az ostoromra, a kedvencem a (nem nevezhetem meg, hogy kitől származó, mert megígértem neki, hogy soha senkinek nem árulom el, hogy minek titulálta az ostoromat) pálcika megnevezés volt :) Tündi néni meg közölte, hogy milyen lelketlen vagyok, mert az összes többi gyereknek milyen szép színes jelet csináltam, Barnusnak meg pont egy ronda barna színtelen ostort. Hát mondom nem én találtam ki, neki ez a jele. De akkor miért nem rajzoltam/hímeztem mellé legalább egy EMBERKÉT (bakker, egy emberkét, nagyon kemény....), aki fogja az ostort. Hát mondom, nem is tudom, miért nem, annyira emberkét nem tudok se hímezni, se rajzolni, de még értelmesen odatenni az ostor mellé sem. Jóhogy már nem egy egész ménest miért nem rajzoltam mellé... 

Na ennyi a vicces történet a játékhoz, de most megmutatom, hogyan is készült el.

Először is mindenkinek megszereztem az ovis jelét, így lett csiga (Editke), katica (Bíborka), ostor (Barnus), dominó (Andris), tulipán (Léna), cseresznye (Liza) és hajó (Áron). A jeleknél is volt bonyodalom, mert Editkének és Andrisnak is a bölcsiben most a cseresznye a jele, ami Lizának majd az oviban, ezért módosult Andrisnak dominóra, ami az ovis jele lesz, és Editkének meg csigára, ami az ő jele lesz az oviban majd, de akkor Bíborkának is változtatni kellett, mert neki meg a bölcsiben a csiga a jele, de az oviban meg a katica... Kicsit bonyolult, de végül szerencsére a majdani és jelenlegi ovis jele senkinek nem egyforma. Ezeket  a jeleket kinyomtattam, és filcre átmásoltam, mert nem vagyok egy nagy ügyes rajzoló. Aztán rávarrtam géppel a kiszabott babzsákokra.

Utána összevarrtam a zsákokat, egy kis lyukat hagytam, hogy azon keresztül beletegyem majd a babot. Ki is vasaltam őket, mert kicsit gyűröttek lettek. Betöltöttem babbal, egy zsákba egy fél zacsi bab fért bele, az 125g volt. Aztán kézzel bevarrtam a lyukat. Kész is volt a hét kis zsák.

Aztán kinyomtattam a jeleket még egyszer nagyban, és belamináltam, hozzáragasztottam egy hurkapálcához, ez lett a jelölője a műanyagtányéroknak. 

Összepárosítva zsákok és jelölő pálcikák :)

Editke a sajátjaival nagyon boldog volt, bent a szobában is prímán eljátszott velük :)

Aztán Krisztián kilyukasztotta nekem a 7 darab tányért, amire dekortapasszal egy ikszet is rajzoltam, hogy oda kell dobni a babzsákot :) A földbe leszúrtuk a jelölővel a tányérokat, és már dobálhatták is rájuk a zsákocskákat. Remélem szívesen vitte mindenki haza a maga zsákját, és megmarad kézzel fogható emléknek erről a szülinapi zsúrról :)

Királylány torta

Ami végülis nem is királylány torta, sokkal inkább barbie torta, de szerencsére még egy három évest rá lehet beszélni a józan ész határain belül szinte mindenre, így azt mondtam, hogy ez a királylánytorta, így ez a királylány torta, kész pont :) Persze koronát is ígértem rá Editkének, de aztán annak is örültem, hogy egyáltalán sikerült beburkolnom a tortát a fondanttal, nemhogy még holmi koronákat gyártsak... Szerencsére annyira izgatott volt Editke a buli miatt, hogy nem hiányolta a koronát, nagyon belátó gyerekem van, mondtam én már sokszor.

A torta Editke össznépi baráti arborétumos szülinapjára készült. Ezért is volt rajtam nagy a nyomás, hogy jól sikerüljön, és persze ilyenkor szoktak a dolgok nem jól sikerülni, de minden jó, ha jó a vége, csak sikerült valami ruhát kanyarintani a babának, és a vendégeink olyan nagyon rendesek voltak, hogy még azt is tudták mondani a tortára, hogy szép, pedig hát én tudom, hogy nem volt az, de szeretnek engem és az a lényeg :)

A sütést amúgy is idegbetegség előzte meg a részemről, szerintem éreztem, hogy nem fog minden egyszerűen és simán menni, és azért, még gyomoridegem is volt, amit pedig csak hallgató koromban tapasztaltam utoljára, és hát fogalmazzunk úgy, hogy az nem ma volt....

A torta elkészítése előtti hetekben nagyon sok videót meg leírást megnéztem a neten, hogy jól felkészüljek a sütésre, és nem is volt haszontalan. Egyedül azt nem olvastam sehol, hogy fondantot nem érdemes 30 fokban csinálni, ezért most ezt így kijelentő módban is leírom, fondatot senki ne csináljon melegben. Mert nem fog sikerülni...

A baba tortához először is kell egy baba. Nem akartam valami nagy értékes babát beletenni a tortába, így egy tök egyszerű (belül üreges...) babát vettünk, Editke választhatta ki, hogy melyiket szeretné, és persze, hogy a magassarkús változat tetszett neki :) Igazából a baba köré kell sütni a tésztát, és az lesz a baba ruhája, így félig műanyag a torta, félig meg süti. 

Mivel nagyon magas a barbik lába, jó magas piskótát kell sütni alapnak. Én egy kuglóf formából és egy kisebb kerek formából kreáltam össze a ruha részt. Barbi is ott volt mellettem segítségnek (kicsit kevesebbet mozog szerencsére, mint a másik kuktám, Editke...)

A piskóta rész 6 tojásból vizes piskóta volt, a recept itt van hozzá. A kisebb formába, miután megsült a piskóta, vágtam egy lyukat, hogy benyomjam majd rajta Barbi lábát. Aztán lecsupaszítottam szegény babát, és becsomagoltam, hogy ne legyen tiszta krém, meg ne sérüljön, ha vágjuk a tortát.

A kuglófot 3 részre vágtam, a kisebb formát meg kettőbe. 

Kétféle krémmel töltöttem be, egy csokis trüffellel, meg egy sima vaniliással. Belenyomtam Barbit is.

Utána kevés maradék piskótából, meg vajas-cukorból felépítettem Barbi derekáig a tésztát/ruhát, és bevontam az egész tortát vajkrémmel.

Na, idáig ment simán a dolog. Innentől hajtépés, káromkodás és mindenféle nem szép dolog történt a konyhámban, amire nem vagyok büszke, és nem is örökítettem meg, érthető okokból (szerencsére a család többi tagja nem tartózkodott otthon). Melegben ne készítsünk pillecukorból fondantot. Ha hűvös van, akkor ez a recept beválik, melegben nem. 

Mindenféle klassz tervem volt, hogy milyen nagyon szép ruhát fogok kreálni Barbinak, és majd a csodájára jár mindenki, és milyen jó lesz nekem, de sajnos minimál dizájnra törekedtem végül, ugyanis miután nem tudtam megcsinálni nem szétesősre a fondantot, így a hello kitty tortából kimaradt fondantot használtam fel, kész szerencse, hogy abból maradt. De tényleg, különben ilyen vajas maradt volna Barbi, ami tök nagy égés... 

Szóval ha van jó fondantunk, akkor szabásmintával nagyon szép ruhát lehet készíteni, nekem is voltak szép mintáim, én magam kreáltam őket, de végül dühömben kidobtam az egészet, és ilyen lett a királylány tortánk:

Azért a hátára kapott egy masnit, csak össze kell valahol kötni azt a ruhát, és a díszek előre gyártott Dr. Oetker cukorszívek lettek. Erre tellett 2 óra masszív fondant készítés és felváltva bőgés után. Ahhoz képest szép lett :) Editkének persze tetszett, olyan cuki volt, hogy mikor bőgtem, hogy ronda lett a torta, odajött és megsimogatott, hogy "Anya, az a torta nagyon szép lett, ne sírj!". Imádom ezt a gyereket, tényleg :)

Aztán kreatív módon került bele (rakétára hajazó) gyertya is, el is fújták, a torta meg el is fogyott, és végül én is boldog voltam, és kibékültem a Barbi tortámmal.

A kinti játékok is bejöttek a gyerekeknek, még egyet nem írtam le a blogban, de nem fog kimaradni ;)

Három éves lett

az én kis Editkém. Tényleg annyi, utánaszámoltam jó sokszor, és el is csodálkoztam rajta, de ez van, mi se fiatalodunk :P

Editke kívánságára ma hello kitty tortát sütöttem. Hát, nem, nem szeretem hello kittyt, de ő meg szereti, akkor mit tudok csinálni, jobb, mint micimackó, és lényegesen egyszerűbb felépítésű is, így nem is vitatkoztam rajta, jó lesz nekünk hello kitty. Annak úgyis csak a feje a lényeg, az meg egy kerek valami egy masnival, most az nem olyan bonyolult. De azért nem akartam csak úgy könnyedén elsétálni a kihívás mellett, ezért kitaláltam, hogy csinálok végre én is fondantot :D Mert az olyan menő. Meg mert imádtam a Cake bosst, egészen addig, amig volt TLC-nk, azóta is hiányzik :/ És mert azt is ki KELL próbálnia egyszer az ember lányának, mert kihívás, meg mindenki kipróbálja, meg ilyenek. Persze féltem tőle, nyilván. Kriszti is elmondta a tapasztalatát (lefolyt az első a tortáról, de ez a történet amúgy a szívem csücske, hogy ezért hamarabb lett Adél szülinapi fotózása, imádom Kriszti megoldásait, komolyan, tisztelem is emiatt (is) nagyon), meg Márti is (ragacsos, undi, inkább marcipán...) és egyik se kecsegtetett jó végeredménnyel. Főleg, hogy egyedül szándékoztam ezt megalkotni a konyhában. Ugyan Dóri (a Szekeres :D) mondta, hogy nagyon szívesen eljön és segít, de egyedül akartam ezt véghezvinni. És pillecukorból. A Dóri receptje meg mézes, és zselatinos, és én a zselatinnal nem vagyok jó barátságban. Úgyhogy a pillecukros megoldást választottam. 

A fondant recept innen van, nem mertem rajta változtatni, annyi csak, hogy nekem simán kb 60 dkg porcukor kellett hozzá, de kemény is lett, de nem tört, szóval nekem jó lett, nem tudom, ilyennek kell-e lennie. A tortán még mindig rajta van, szóval gondolom annyira rossz nem lehet :)

A torta egy alap 24 cm-s piskótával kezdődik, 4 tojásos vizes piskótát csináltam, itt a recept. Ezt három részre vágtam, kentem rá eperlekvárt, és rá a tojás nélküli tiramisuból a krémet (25 dkg mascarpone és egy vaniliás pudingpor keveréke). Kinyomtattam egy hello kitty fejet, és kivágtam a tortát formára. 

És nekiálltam a fondant gyártásnak. Még elöljáróban azt kell tudni (amit olvastam is neten, meg Dóri és Kriszti is mondta, ezúton is köszönöm!), hogy a fondant alá nem lehet tejszínes-tejes krémet tenni, mert leoldja, vagy mit csinál vele, ezért a tortát egy jó vastag rétegben bekentem vajkrémmel, ami vaj és porcukor 1:1 arányú keverékét jelenti. Tiszta kalóriabomba, de szerencsére a fondanttal együtt lejön evés közben, és nem muszáj megenni :P Minél simábbra sikerül, annál jobb, én csak az ujjammal kentem rá az egészet, valahogy egyszerűbbnek tűnt, mint azzal a kis krémkenő lapátommal.

A fondanthoz az alábbi hozzávalók kellenek:

• 30 dkg pillecukor
• 2 kanál víz
• 40 (-50-60) dkg porcukor, amennyivel formázható lesz
• margarin a kenésekhez
• keményítő vagy porcukor a gyúráshoz

Egy tálat, amiben elfér ennyi pillecukor, jól kimargarinozunk és beleöntjük a pillecukrot. Én fehéret használtam, mert HK fehérfejű :) Rákanalazzuk a 2 evőkanál vizet, és betesszük a mikróba 30 másodpercre. Egy fakanalat addig jól bekenünk margarinnal. 30 s után kivesszük a cukrot és a margarinos fakanállal keverünk egyet rajta. Ismét 30s mikrózás, majd kavarás, addig, amig fel nem olvad az összes pillecukor. Ha ez megvan, akkor hozzáöntjük az előzőleg átszitált (ez tényleg fontos, nem lehet benne nagyobb darab) porcukor 3/4-ét. Összekeverjük, és még annyi átszitált porcukrot adunk hozzá, amennyivel jól gyúrható tésztaállagú fondantot nem kapunk. Egy idő után a fakanálról jó áttérni kézi gyúrásra, ragadni fog, meg borzasztó lesz, de érdemes kitartani egy idő után tök jó ruganyos lesz az egész. És nem tart sokáig, én azt hittem, tovább kell gyúrogatni. Ha színezni akarjuk, azt is lehet, én Dr Oetkeres ételfestéket használtam. Mert a kitty masnija az rózsaszín, persze, hogy ne legyen olyan egyszerű. 

Ilyenek lettek:

 A tál meg ilyen :O

De vízzel szerencsére leázik tök hamar.

A masnit kivágtam a kinyomtatott kittyről, és rásimítottam a rózsaszín fondantra és körbevágtam. Ez tök jó ötletnek tűnt, egészen addig, amig rá nem jöttem, hogy a papír beleragadt a fondantba... Le lehetett róla kaparni, de azért kicsit kiakadtam... :D Persze, lehet újra formázni, olyan, mint a gyurma, ha nem jó, visszagyúrod-nyújtod-formázod, kész.

Aztán jött a nagy művelet, hogy egy olyan nagyot nyújtsak ki, ami befedi a kittyfejet. Nem sikerült teljesen akkorát nyújtanom, de majdnem, és elsőre tök ügyi voltam (annyira jó, hogy ilyen elégedett vagyok magammal), el se szakadt meg semmi, azt az egy lyukat meg simán befoltoztam egy másik darab fondanttal :) Előtte kicsit bevizesítettem kenőecsettel a torát, mert Dóri azt mondta, úgy jobban tapad hozzá.

Bemasniztam (a masni hátulját is bevizeztem):

És a Dr Oetkeres díszítőtollal csináltam neki szájat, szemet meg bajuszt.

És oda is adtuk Editkének, tetszett neki :)

 El is fújta.

 Össze is borultunk (a fejem azért elárulja, hogy nem volt könnyű menet, de sikerüüüült :D)